Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876
— 12 később vízben, ingoványos helyeken óriási épületeket emel, merész ivezeteket csúcsoz, melyekre a föltekintés bámulatot és melyekről az alátekintés szédelgést okoz sat. íme a képesítés magaslata, hová emelhető a kis gyermek észtehetsége, ha az kellőleg fejlesztetik és mü- veltetik! Es most drága Szülök, kik gyermekeiteket magasabb iskolákra szántátok, figyeljetek: 1-ör. Óvakodjatok a gyermekben, legyen az bár kisded, oktalan állatot, ostoba bábut látni. Helytelen azon szülői fölfogás, mely azt tartja, hogy ráér a gyermekhez okosan beszélni, mikor fölnö. A kisdedben megvan a szunnyadozó észtehetség, ezt számba kell venni a szülőnek nem csak azért, hogy okosan ébreszsze azt, de azért is, mert nem tudható, mikor ébred föl. Az ébredés és fejlődés némely gyermekekben meglepölég korán történik. Másfél éves, karontartott, még csak dadogó kis leányhoz intéztem férfi környezetben e kérdést: Mondja meg a kis leány, a sok bácsi közöl, melyik a legszebb és legcsunyább? A kis leány e kérdésre, sorban nézvén a férfiakat, helyesen kijelölte ujjacskáival a legszebb és legkedvezőtlenebb alakot. — Bizonyos gyógyszerésznek volt kis figyermeke, ki a dajka felügyelete alatt járni tanúit. A tanulás közt elesett és megkarczolta homlokát. Jelenlétemben történt, midőn a dajka a gyermeket a szobába vezette, és a szülök a karczolást észrevették. Az anya annyira dühbe jött, hogy unszolta félj ét, ragadná meg a dajkát és verné be fejét az asztalszélbe, hogy máskor jobban vigyázzon a gyermekre. Ekkor a kis gyermek, anyját odahagyván, a dajkához topogott, hogy kis teste által- födje azt a durva bántalmazástól. Több esze volt már, mint szülőinek! Hugó Viktornak volt kis leányunokája. Midőn a hires regényíró egyik munkáján dolgozott és bizonyos fejlesztésnél, két ut állván előtte, nem tudta, a kettő közöl melyiket válaszsza, elhatározta, hogy előterjeszti unokájának és reá bizza a választást. Nagy volt Hugó Viktor meglepetése, midőn a kis leány oly utat ajánlott, mely csakugyan a legsikerültebbnek bizonyúlt be! Ezek és ezekhez hasonló esetek bizonyítják, hogy az észtehetség sok gyermeknél meglepöleg korán fejlődik, tehát a szülőknek azt elhanyagolni vagy kicsinleni nem szabad. Ismétlem: akarja a szülő, hogy kis gyermekében czélszerüen fejlődjék az észtehetség, szóljon gyermekéhez, fölfogásához mérve ugyan, de mindig okosan, igazán, nem elferdítve, nem hazudozva, a gyermekben nem balgát tekintve, úgymint kit csak beszéddel kell tartani, legyen azután a beszéd bármilyen. 2-or. Figyeljen a szülő arra, hogy a gyermek he lyesen szemlélődjék; t. i. a mit lát, hall, sat. azt helyesen lássa és hallja meg. így nem csak további helyes szemlélődésre szoktatja a gyermeket, hanem helyes képeket nyervén a gyermek a tárgyakról, midőn gondolkozik, nem helytelenül szemlélt tárgyak fölött gondolkozik s midőn tanúi, jól megnézi a sorokat. S-or. Fejlessze az emlékezetet. Nevezze meg a gyermek előtt a tárgyakat, azután kérdezze meg tőle a tárgyak neveit; rakjon bizonyos tárgyakat mindig azon helyre, hogy a megnevezésnél a gyermek a megszokott helyre fordítsa tekintetét. Ez hatalmas eszköz az emlékezet fejlesztésére. Mondjon el a gyermek előtt rövid, jeles és tanúlságos mondatokat és ismételtesse vele, mig meg nem tanúlta. Tanítsa meg rövidke imára, később apró népdalokra sat. 4- er. Mi a képzelmet illeti, óvakodjék a szülő holmi ijesztő alakok, kisértetes elbeszélések által azt a gyermekben megrontani. Ily ostoba dajkamesék és ijesztgetések gyakran okoztak már elme- és kedélyza- vart, vagy megbénították a gyermek lelki ereje fejlődését hosszú időre, néha mindenkorra. 5- ör. Ha a gyermek kérdéseket tesz és okokat keres, örüljön a szülő; adjon a gyermeknek elutasítás helyett okos választ; ily gyermekekből válnak a jeles tanulók és okos emberek. Mi több, tegyen maga a szülő oknyomozó kérdéseket, példáúl: mi okból a szobán az ablakok, ajtó, sat. kérdezze a szülő a gyermektől, ha már lyukat hagytak a 'falon ablaknak, mért nem hagyták azt üresen, mért vonták be üveggel ? 6- or. Ha már az okkeresésnél működni kezdett a kis gyermek észbeli tehetsége, fejleszszék az értelmes szülök a kis gyermeket apró és könnyű föladmá- nyok megoldása, tréfás elménczségek által tovább, hogy gyakorolva legyen a gondolkozásban, mielőtt iskolába beadatik, hogy midőn ez megtörténik, megértse, fölfogja az előtte egészen idegen tanítót vagy tanítónőt; s mert okkereséshez volt szoktatva, azonfö- lül emlékezetre nézve fejlesztve, hogy fölfogván és könnyen megtanúlván az előadott tárgyakat, értelmes és jó tanuló váljék belőle. Bizonyosak lehetnek a szülök, főleg azok, kik gyermekeiket magasabb iskolákra szánták, hogy ezen czélra jobb tökét nem tehetnek le gyermekeik számára, mint ha azok észbeli tehetségeit már zsenge korban czélszerüen fejlesztik. A fejlesztési módot a hely szűke miatt csak vékony vonalokban tárgyaltam; de okos szülőknek ennyi elég és a gyermeknek sem kell több, mint hogy lelki tevékenysége és az észbeli tehetségek működése
