Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1875

8 — Ki előtt a szerecsen rabszolga a fehér bőrűvel egyenlő, s Ki nem rang-, czim-, vagy vérbeli származástól feltételezi az érdemet, hanem az erénytől, melyhez kötötte a jutalmat sat. íme, a meggyőződés! A meggyőződésre nézve találólag nyilatkozott egykor az angol parliament. Ugyanis, midőn a parliamentben inclitványoztatott, rendeztessenek be az ülésterem közép részén semleges padok, hol azok foglalhassanak helyet, kik sem a kormánynyal, sem az ellenzékkel szavazni nem akarván, véleményeiket felfüggesztik : a parliament elvetette az inditványt azon okokból, mert a haza ügyei minden polgárt érdekelvén, kell, hogy azok iránt legyen mindenkinek véleménye, meggyőződése ; mert a választók azért küldik a képviselőt a parliamentbe, hogy ott meggyőződése szerint nyilatkozzék; végre, mert erkölcsi tekintetben is alig nevezhető embernek az, a kinek nincs meggyőződése. Csakugyan elmeileg vagy erkölcsileg talókának kell lenni azon felnőtt embernek, kinek nincsen meggyőződése ! A görög mythos szerint, midőn Herkules az életpályát megkezdette, két ut tárult fel előtte, melyek egyikén egy fehérbe öltözött magas nöi alak volt látható, szigorú, de nyugodt és szelid arczkifejezéssel. Ezen alak képviselte az erényt. A másik uton egy könnyelmű nöi alak lebegett, kéjittas arczczal, ingerlő és csábitó külsővel. Ezen jelenet a bün alakja volt. Mindkét alak magához hivta Herkulest. A bün alakja kéjpohárral kinálta meg öt, remegő kézzel, nyugtalan és hullámzó kebellel, sóvár arczkifejezéssel; ennek ellenében az erény higgadt és méltóságos alakja fáradságos, de becsületes életre hivta meg Herkulest, melynek jutalma az érdem és dicsőség babérja. Nagy igazságot tartalmaz e mythos. Mert, a mint bizonyos, hogy meg kell halnia minden embernek, a ki megszületett: szintoly bizonyos, hogy oda állíttatik minden felnőtt ember azon válpontra, hol állott a mythos szerint egykor Herkules, és választania kell az igazság és hazudság, a jó és rosz, a szép vagy nemes és rút között. A minő lesz a választás, olyan leszen az ember! Az igazság utja egyenes, rövid és fölötte egyszerű. Ep azaz romlatlan sziv és jó akarat mellett csak egy világos pillantás: s az igazság utat talál magának az emberhez: az ész felfogja azt, a sziv meleg érzelemmel ápolja, a jó akarat hajlandó elfogadni, felkarolni és tettlegesen érvényesíteni. Minden csak attól függ, vájjon midőn előállanak az anyagi érdekek, az érzéki megkivánások és a büszkeség, szóval az önzés: mire határozza el magát az ember ? Akar-e az önzésen felülemelkedni és annak ellenében az igazságot meggyőződése szerint érvényre juttatni, vagy nem ? Ha az ember, a válpontra állítva, az igazságra határozta el magát: akkor azt keblébe befogadja mint sajátját és annak talaján elhelyezkedik; ennek következtében az igazság fog neki lenni az iránytű és mérvadó a gondolkozásban, az érzelmekben és vágyakban, a beszédben és cselekedetben, — nem csak akkor, ha érdekei úgy kívánják, de akkor is, ha az igazság érdekeivel ellenkezik. S mert az igaz lelkű ember szavával nem játszik, hanem beszél úgy, a mint érez ; cselekszik, mint azt lelkiismerete sugallja: azért neveztetik az igazságban álló ember becsületes, lelkiismeretes embernek, megadván mint teremtmény Istennek, a mi Istené; mint honpolgár az államnak, a mi az államé; mint embertárs az embertársnak, a mi azé; önmagának, a mit az emberi méltóság a mértékletlenség, az állatiasság és elaljasodás ellenében parancsol. S mert az ily embernek minden öntudatos mozzanatát az igazság jelzi, minél fogva ö az élet minden körülménye között elveihez hü, azaz ugyanaz : azért neveztetik az ily ember jellemes embernek, szóval jellemnek. S mert az ember magasabb, a siron túl is kiterjedő czéllal biró erkölcsi lény, kinek minden öntudatos lelki mozzanata beszámitás alá esik: ime kiki előtt a legszebb pálya a földi életfeladat helyes megoldására, a javulásra, a tökéletesedésre, a sziv és akarat kiművelésére, a becsületességre, a jellemességre, az érdemszerzésre. Az igazság alapján elhelyezkedett ember élénken emlékeztet azon aranykorra, melyet a remekírók festettek s melyben oly boldognak tüntették fel az embert. Csakugyan az igazságban élő ember oly jelenet, mely a kalapmegemelést állapotkülönbség nélkül megérdemli; mert az ily ember a személylyel született emberi méltóságot, melyet a Teremtőtől alkotásánál fogva érdem nélkül bír, erkölcsileg magáévá teszi; mire nézve külső rang és czim nélkül is valódi bel becset és méltóságot képvisel, mely felül áll a népszerűség hajhászatán, felül a rang vagy czim keresésén, felül még a földi életen is, nem kívánván élni, hacsak igazságban és becsületességben nem, Horác szerint: Jufitum ac tenacem propositi virum Non civium ardor prava inbentinm, Non vultus instantia tyranni Mente quatit solida Si fractus illabatur orbis, Impavidnm ferient ruinae !