Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1875

A jellem és jellemtelenség* kapcsolatban a neve Midőn a porosz kormány legújabb időben a kath. egyház ellen a harczot megindította és a jézus-társulati tagokat Poroszországból száműzte, Magyarország egykét városának képviselő testülete, melyek pedig a kőműves páholyoktól nem féltek, a száműzött jézus-társulati tagoktól féltek, nehogy portáikon tető alá kerüljenek. Ki is fejezték ez iránt való félelmüket, midőn a porosz jezsuiták letelepedése ellen a m. k. minisztériumhoz felirtak és felirataikat Magyarország törvényhatóságaihoz támogatás végett megküldötték. Mig ezen átiratok az ország különböző részeit hivatalos uton bejárták, nem hivatalos uton eljutottak az országos képviselők és hírlapok tudomására Budapestre. í A szokott esti órákban találkozott ugyanekkor a főváros bizonyos étkező helyiségében néhány orsz. képviselő. Csakhamar szőnyegre került a jezsuitakérdés. Egyik képviselő, nevezzük öt A-nak, ugy nyilatkozott, hogy ö ellensége a porosz,sőt minden jezsuitának. Ugyanigy nyilatkozott B. és C. képviselő. Ekkor D. képviselő e szavakkal fordult A. képviselőhöz: Barátom, ha te ellensége vagy a jezsuitáknak, mért adtad fiadat a kalocsai collegiumb a ? Én, úgymond A. képviselő, azért adtam fiamat a kalocsai collegiumba, hogy ugy ne járjon, mint atyja, kinek nincs sem hite, sem reménye. Atyai meggyőződésemnél fogva nem akarhatom, hogy fiam ily sorsra jusson; de mint képviselő így nem beszélhetek. Hát te, barátom, kérdé B. képviselőtől, mért adtad fiadat a kalocsai collegiumba ? B. képviselő feleié: Barátom, ezek a 14—15 éves kölykek oly szerepet kezdenek ma már játszani, mintha nagykorúak volnának : kártya, dombérozás, adósságcsinálás. A colleginmban fiam legalább ezt nem teheti, de tanulhat is valamit, mert utána néznek. Hanem ez privát meggyőződésem ; mint képviselő igy nem beszélhetek. Midőn végre C. képviselőt kérdezé: Es te, barátom, mért vitted gyámfiadat a kalocsai fögymnasiumba ? C. képviselő válaszolta : Azért, barátom, mert Kalocsán jól taniléssel. tanak. A papi iskolák, nagyobb részt, igen jó kezekben vannak, komolyan veszik a tanulást, azonfelül csepegtetnek az ifjakbajó elveket; ezt hallom beszélni mindenütt, ez meggyőződésem is, de mint képviselő, igy nem beszélhetek. Mint emiitettem, eljutottak az illető képv. testületek feliratai a hírlapok tudomására is. Mig a budapesti hírlapok tetemes része tárgyiasan közölte a feliratokat és csak jelezte azon különböző fogadtatásokat, melyekben részesültek az átiratok a törvényhatóságoknál : találkozott egy két lap, melyek hasábjain az újdondászok, szinészfogással extemporizálván, elkiáltották magokat: „Minthogy a papi tanárok tanulták a butító dogmatikát, nehogy elbutítsák a hazaifiusáoát, nem képesek a tanításra." Mivel pedig á dogmatika nem egyéb, mint a ker. káté, oknyomozólag és tudományosan tárgyalva, a vitézlő újdondászok idézett szavai nem czéloznak kevesebbre, mint: Minthogy a papi tanárok keresztény elveket csepegtetnek a tanuló ifjúságba, azért képtelenek a tanitásra. Sok kérdés van napjainkban Európában, melyekre nézve sem a népek sem a kormányok nem értenek egyet; de nincs müveit nép vagy kormány, mely tagadná, hogy Európa mai polgárosodását és egyéb világrész felett való túlsúlyát a ker. hitnek köszöni. Mire nézve, minthogy az újdondász urak oly nagyot mondottak, hogy a czélon messze túl lőttek, szavaik nem érdemelnek figyelmet. A ki koromsetét éjszakán meredek és sziklás helyeken többedmagával jár és azt kiabálja, oltsák el a kalauzoló égő fáklyát, mert szemeit bántja: azt az utazó társaság nem veszi többé tekintetbe, hanem magára hagyja. A mi további eszmetüzésre érdemes és valóban figyelemre méltó jelenség, az a három képviselőnek a jezsuitakérdésben tett nyilatkozata. Mind a három nyilatkozatban szorosan véve két ember szólott: az atya és a képviselő. Az atya kimondotta meggyőződését, a l*