Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1874

10

mekkel? A búbos kemencze mellett családi körben talán, de másutt aligha. Igazolásra észbeli érvek kellenek, melyeket nem érzelem, de tudomány nyújthat.

Ezek után kérdem: azon tanuló ifjaktól, kik kér. középtanodákból kerülnek ki, nem várja-e meg a hazai közönség, hogy mint tanult és miveit ifjak a hit- és erkölcsökre nézve tiszta felfogással bírjanak? Fogalmakat pedig érzelem nyujt-e, vagy tudomány? Azon felül a történettan tanúsítja, hogy hittudomány nélkül a vallásos érzelem vallási rajongásra vezet. Elég-e tehát iskolákra nézve a vallásos és erkölcsi érzelem — hittudomány nélkül, legyen azon érzelem magában véve bármily becses is ? Rendszeres azaz tudományos hit-erkölcsi oktatás és nevelés szükséges tehát a tanuló ifjúságnak, mely oktatás folytán, midőn az ífju ember a hit-erkölcsi igazságokat megtanulja és szivére veszi: hódol és meghajol Isten sz. felsége előtt, erős támpontot nyer az ingadozásban, mely támpontra ha gyöngesége daczára támaszkodik, a hit-erkölcsi meggyőződés alapján lelkiismeretes, becsületes, jellemes emberré fejlődik, megmenekszik az erkölcsi sülyedéstöl, főleg önmagának elvetésétől!

V.

Korunkban sokan félnek a hittől, mért? azt egy szóval nehéz volna megmondani. Az emberi természetben rejlik, hogy kedveli a változást, szereti az ellentétet, s ha képzelme felizgattatik, indulata lángra kap, ragadtatik még a szélszöségekre is. E szerint atyáink vallásos korára változatosság kedvéért következett hithideg korunk, mint Horác szerint egykor a romaiaknál: Aetas parentum peior avis tulit nos nequiores ect. Ime hithideg korunkhoz egy magyarázat, csak hogy ez igen általános magyarázat. — A történettan tanítja, hogy minden kornak megvan a maga áramlata; midőn az ár megindul, útközben magába szedvén a rokon elemeket, lesz belőle áradat, mely magával ragad mindent, minek nincsen biztos alapja. Ha azt mondjuk, hogy korunkban a hitfogyatkozás valóságos áramlat, mely sokakat magával ragad: ime korunk hitürességéhez ismét egy magyarázat; de ez inkább leiró, mint kielégitő- leg indokolt magyarázat. Indokolt magyarázat kell nekünk és ezt feltaláljuk az előítéletekben, melyekkel korunk telve van. Előítélet alatt azt értem, midőn az ember alapos vizsgálat, elegendő ok nélkül Ítél és balitéletéhez makacsul ragaszkodik. Minden elöitéletben helytelen az alap, hamis a feltevés, következőleg az ítéletnek is helytelennek kell lennie.

Ment-e korunk a hitre nézve az előítéletektől? Épen nem. Némelyek a hit által támadást látnak az észfenség ellen, mintha lehetne az embernek észszel mindent fölfogni és megalapítani, tehát nem maradna semmi, a mit hinnie kellene. Pedig az öt érzék által szemlélhető természet körében is sok van, a mi felett az ész behatólag gondolkozik, a nélkül, hogy azokat kellőleg megalapítani, hatalmába keríteni bírná. — Vannak, kik úgy félnek a hittől, hogy, ha azi csak emlittetni hallják is, borsódznak hátaik, mintha tüstént barátkámzsába kellene vándorolniok. — Mások azért óvakodnak a hittől, mert attól tartanak, hogy, ha azt elfogadják, abból kellene származtatniok az erkölcstant, mely, kér. hitelvekből származván, elütő lenne azon erkölcstantól, melyet ők magoknak alkottak. — Ismét találtatnak, kik a hittől saját reputatiójukat féltik; szerintök felvilágosodott és müveit embernek mi köze a falura tartozó hithöz ? Ennyi előítélet ellenében csakugyan érdemes szemébe nézni a mumusnak és megvizsgálni: mi a hit ?

A hit oly meggyőződés, mely nem tárgyi, azaz nem magából a tárgyból merített észbeli belátáson, hanem személyes indokokon alapszik, de mely személyes indokok elégségesek arra, hogy biztos meggyőződést szerezzenek ; például: a ki nem látta Párist, Londont vagy Amerikát, teljes meggyőződéssel elfogadhatja, hogy létezik Páris, London és Amerika, mert mások által eléggé indokolva van: nem tudja, de hiszi, különben szóba sem állanak vele. A 19-ik századról tudjuk, hogy létezik, mert látjuk és benne élünk; de hogy valóban 19-ik század-e ez, volt-e előtte a keresztény számitás szerint 18 század, azt liiszszük, mert okmányokkal indokolva látjuk; a ki nem hiszi, az mindennek tartatnék, csak okos embernek nem. A kereszténység létezését tudjuk, mert látjuk; hogy a keresztény hit megvolt-e az előbbi századokban fel egész Krisztusig, azt liiszszük, mert történeti okmányokkal indokolva látjuk; a ki nem hinné, az, mint a görög skeptikusok, kinevettetnék.

T. olvasó! előttünk áll a keresztény hit úgy, mint azt a világtörténelem századokon át ránk származtatta; e világesemény irányában mi a teendője az okos embernek? Talán hamis feltevésből kiindulni, például az ész fenségére hivatkozni ? Eltekintve attól, hogy az észfenség elmélete azon nagy botlások miatt, melyeket az ész elkövetett, meglehetősen hitelvesztett, midőn még azokat sem bírja az ész teljesen megalapítani és hatalmába keríteni, miket az öt érzék neki átszolgáltat, mit fog akkor tenni az ész a magasabb igazságokkal, például: az ember és világ eredetével, czéljával; az ember rendeltetése- és a siron túl való jövőjével? mérték-e az ész ezen igazságokra? vagy talán megszűnnek létezni, ha az ész azokat megtagadja? A czigány, midőn, menekülendő, fejét bedugta a