Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1874
8 önkényt elállanak attól, hogy a hit-erkölcstan a nyilvános iskolákban tárgyaltassék; óhajtani fogják magok, hogy a hit-erkölcsi oktatás csupán családi belkörre — ott is t. i. a hol az árva tanulónak már nincs senkije — szorítkozzék. Korcsmáros nélkül való számítás! Ugyan minő kormány merne a hit-erkölcsi neveltetésnek az iskolákból való kiszorittatásáért felelősséget vállalni ? Hogy hazánkban, melynek polgárai több hitfelekezetre osztvák, a kormány felekezeti nem lehet, ezt értjük; de mert hazánk hitfelekezetei mind hisznek Istenben, következik, hogy a felelős kormánynak is el kell fogadni alapul az Isten iránti hitet, tehát nem lehet istentelen. A kormánynak e szerint elengedhetetlen teendője a hitfelekezeteket nem csak meg nem akadályozni, hogy az Istenről és a hit-szülte kötelességekről szóló hiterkölcstant az iskolákban taníthassák, de kötelessége erre a hitfelekezeteknek kellő alkalmat nyújtani, sőt ezt kötelezöleg szorgalmazni a felekezeti, valamint az állami vagy felekezetnélküli iskolákban is, mert hit nélkül erkölcs, erkölcsök nélkül állam fen nem állhat. Ezen meggyőződés indította Tisza Kálmán orsz. képviselőt azon nevezetes nyilatkozatra: A vallástalanságot nem akarom az iskolákban decretálni! Hogy a hetes bizottság a hit-erkölcstannál sántikált, azt bebizonyította Ribáry Ferencz tanár ur, ki a közgyűlésen, mint hetes bizottsági tag, a hittani szakmát képviselte. Ugyanis, midőn ö, mint bizottsági előadó, felolvasta a fő bizottságnak megállapított véleményét, melynél fogva a hittanitás rendezése a miniszterre és a felekezetekre vala bízandó, a felolvasott véleményt a következőleg indokolta: „Mi — t. i. a hetes bizottság — oly nagy tisztelet- és áhítattal viseltetünk a hittan iránt, hogy azt még csak érinteni sem kívántuk; de azért sem érintettük azt, mert mi a hittanhoz, megvallom, teljességgel mit sem értünk.“ Befejezésül előadó ur e szavakat mondotta: „A vallás csak érzelem, nem tudomány; az érzelmet a szülőknek kell beönteni a gyermekek kebleibe, iskolában tanitani nem lehet* Mire nézve, megvallom, oda törekszünk, hogy a hittan lassankint egészen kimaradjon az iskolából.“ Mind ez betű szerinti magyarsággal elmondatott a február 8-án Budapesten megtartott orsz. középtanodai tanáregylet nyilvános közgyűlésén! Spanyolországban a középkorban a királyi palotahölgyek úgy osztályoztattak, hogy közölök némelyek udvarképesek, mások fenség- vagy személyképesek voltak. Csak a fenségképeseknek volt megengedve a királynét érinteni. Történt pedig, hogy a királyné ruhája, érintkezésbe jővén a gyertyalánggal, meggyuladt. A királyné környezve volt palotahölgyektöl, de ezek között, szerencsétlenségre, egy sem volt fenségképes. A királyné az életve. szélyben segélyért kiáltozott, de a csupán udvarképes palotahölgyek közöl egy sem ment segítségére, hanem merő tisztelet- és áhitatból meg hagyták égni a királynét. A hetes bizottsági előadó ur is oly nagy tisztelettel viseltetik a hittan iránt, hogy azt érinteni sem meri, hanem csupa áhitatból meg hagyja égni, azaz kiküszöbüli az iskolából! Pardonnez ! Nem szabad egyoldalulag eljárni. Előadó ur nem csak azt mondotta, hogy a nagy tisztelet és áhitat miatt nem akarták a hittant érinteni, hanem azért sem: „Mert mi ahhoz, megvallom, teljességgel mit sem értünk.“ Valóban, korunkban a tudományszakok oly terjedelmet nyertek, hogy követelni teljességgel nem lehet, miszerint valamely tanférfiu a tudományok minden ágában szaktudós legyen. De midőn az orsz. tanáregylet közgyűlésén az ifjúság hit-erkölcsi neveltetéséről van szó, hogy akkor egy felnőtt keresztény tanférfiu, ki azon felül a hittani szakma képviselője, kimondja, miszerint ő a hittanhoz teljességgel mit sem ért: ez nagy önmegtagadás, vagy — ? Nekem persze hinnem kellett e szavakat, mert ö maga mondotta! Minthogy tehát R. F. a hittanhoz mit sem ért, elmondom én neki fő vonásokban mi a hittan. Tanulni nem szégyen! III. A hit-erkölcstan azon tudomány, mely tanitja, mi az ember és a világ eredete, mi viszonya mindkettőnek Istenhez; azon tudomány, mely tanitja, mi az ember czélja és rendelteltetése itt e földön, mi vár reá a síron túl; következésképen mik az ember kötelességei Isten, önmaga és az embertárs iránt; a hit-erkölcstan azon tudomány, mely megmagyarázza, honnan e földön az ellenmondás, a rósz, és miben rejlik az; tanitja, mi módon győzze le az ember a roszat, mint teljesítheti kötelességeit, s hogy száraz tanács ne legyen a hit-erkölcstan, mint melyet nyújt a bölcsészet és az észmorál, a hittan a kegyelemben és kegyszerekben felsőbb segélyt helyez kilátásba a rósz ellen, a bűn kiirtására és az erény gyakorlására; a hit-erkölcstan azon tudomány, mely tanitja, hogy nem az a jó honpolgár, ki a törvényeket kényszerből, külsőleg, imigy-amúgy, hanem az, ki azokat szívből, lelkiismeretesen, pontosan teljesíti ; azon tudomány, mely tanitja, hogy a házasfelek a tett eskü erejénél fogva hűk maradjanak egymáshoz mindvégig és jó barátok szerencsében, szerencsétlenségben; gazdagságban, szegénységben; egészségben, betegségben; a hit-erkölcstan azon tudomány, mely tanitja, mik a szülök kötelességei a gyermekneveltetés, mik a gyermekek kötelességei a szülök vagy azok helyettesei, a gondnokok, tanítók iránt, büntetéssel fenyegetvén már itt a földön azon gyér-
