Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1874
A hit-erkölcstan a középtanodákban. Az ember, midőn tiszteletben vala, nem értette meg, hanem összehasonlíttatott az oktalan állatokkal és hasonló lön hozzájok. 48. zsolt. A folyó év február 8-án Budapesten megtartott orsz. középtanodai tanáregylet közgyűlésén szóba jött a középt. tanuló ifjúság hit-erkölcsi neveltetése. A tanuló ifjúság hit-erkölcsi neveltetése mind a hazára és keresztény társadalomra, mind legközelebbről a szülőkre nézve oly fontos kérdés, hogy nagyon megérdemli, miszerint vele a tanáregyleti közgyűlésen kívül is minél többen foglalkozzanak, főleg korunkban, midőn anyagi érdekek után irányul túlnyomólag majd minden törekvés. Tanulás által életpályára, képesítés folytán hivatalra, becsületes utón vagyonra törekedni, ekként a jövőt biztosítani: nem csak nem tilos, de helyes és szükséges a köz mint magán jólét tekintetéből egy iránt; ellenben, munka és hivatás nélkül előnyös életpályákra feltolakodni, képzettség nélkül pártfogás utján hivatalokat elkapkodni, hízelgés vagy köpönyegforgatás által befolyásos és jövedelmező állások után törni, kizárólag anyagi érdekeket hajhászni, minden áron meggazdagodni akarni, hogy lehessen hatalmaskodni és minél többet élvezni: káros a társadalomra egyiránt mint az egyénre; mert ez által kivesz ajellem, aláásatik a közerkölcsiség. Az elvet és igazságot mellőző s mind inkább elharapódzó corruptio rémképe nem egy szájból sajtolta ki e kérdést: Hová lesz a jellemesség, hová a komoly férfiasság és a meggyöződés-szülte becsületesség? Mire nem egy gondolkozó fő adta már e szomorú választ: Korunk mind inkább feladja a hit-erkölcsi elveket, ez által megtágúl a lelkiismeret és szabad tér nyílik a corruptiónak! Mennyire megingatvák manap a hit-erkölcsi alapok, mily zilált még fegyelmi állapota is a családnak, annak megszemlélésére nem szükséges külföldre utaznunk; szemeink előtt fekszik a szomorú való oly világosan, hogy azt nem szükséges részleteznem. Tanodái szempontból bizonyos jelekre még is rámutatok. A középtanodák azért léteznek, hogy a mely tanuló ifjak magasabb szellemi képzettségre törekszenek, alkalmat nyerjenek a művelődésre. Előmenetelre a képzett és tapintatos tanári kar nem elég, szükséges e mellett a tanuló részéről: tehetség, szorgalom és jó viselet. A mely tanuló az említett kellékekkel nem bir, világos, hogy középtanodába nem való. Mi történik? Mig az ifjúság tetemes része önmegtagadás utján szorgalmasan tanul, fegyelmet tart és jó viseletét tanúsít: azalatt tehetségnélküli, hanyag, fegyelmet nem tűrő, rósz viseletű ifjak tukmáltatnak a tanintézetekre, és minden kő megmozdittatik, csak hogy kikerüljön a prímás bizonyítvány, mert ez esetben az ifjúra protectio utján szép állomás vár. Ha ez rendes utón nem megy, si superi flecti nequeunt: acheronta moventur; változtatnak a tanintézetek, mig végre az ifjú enyhébb éghajlat alá nem kerül, mely alatt megérik néha oly rövid idő alatt, hogy saját szorgalmas iskolatársait megelőzve érvényes érettségi bizonyitványnyal kérkedik. Hja, neki minden áron „úrrá“ kell lennie! Corruptio által úszta át az iskolát, protectio által nyert állomást; megtanulta a corruptiót, gyakorolni fogja a cor- ruptiót. — Előbbi időkben, midőn az iskolai bizonyítvány kézbe került, fő figyelem tárgya az erkölcsi magaviselet volt; ma — tisztelet a kivételeknek — a magaviselet másodrangu vagy alárendelt szempont; ha jók vagy türhetők a tanjegyek, rendén van a széna; a magaviselet csak azután jön kérdésbe, mely, ha esetleg jó, járulékképen felemlit- tetik; ha rósz, még mentséget talál ilyféle szavakban: Kissé csintalan a gyermek, de legyen inkább ilyen, mint alamuszi. „Csak 1-ső rendű bizonyitvány, mondja sok szülő, a többi az én dolgom.“ Az idő azután megmutatja, hogy helytelen volt a számítás. A rósz viseletű ifjak az iskolákon átvergődvén, pártfogás utján állomásokat foglalnak el, de melyeket képtelenség vagy egyszersmind folytatott rósz viselet miatt közülök sokan elhagyni kényszerülnek : kik pedig még is megkapaszkodtak, azok szolgálatában nincsen vagy vajmi kevés köszönet. íme erkölcsi állapotunkhoz egy-két jellemző vonás ! Ily körülmények közt megvitatni, minő alapokra fektessük a tanuló ifjúság neveltetését, bizonyára üdvös és korszerű feladat; a jövő a múltban készül, igyekezzünk jobb jövőt készíteni, mint minő a jelen!
