Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1867
4 i«j»/iJagi»sodást terjeszteni az országokban, miként ezt a külföldi egyetemek példái tanúsítják; ámde legyen bár a pesti egyetek bármily jeles szervezetű, mig nem nyer az a középtanodákból kellő alapossággal kiképzett ifjakat, nem felelik t med legjobb berendezés mellett sem czéljának. Az említett okoknál fogva az egyetem és az elemi iskolák reformját ez időben — 1867-ik évben — mellőzvén a miniszter, miután a középtanodák honunkban sok tanerővel és taneszközzel bírnak, azonfölül az ifjakat azon korban veszik át, melyben a netán hiányzó előismeretek még pótolhatók: látszottak a miniszternek jelen pillanatban a körülmények kellő mérlegezése folytán a reformokra legalkalmasabbaknak; mire nézve áttért a miniszter a középtanodákra és azok reformjaira. Tagadhatlan, úgy mond, hogy korunk kiválólag hajlik, sőt áttért a reálirányra. Ezen irányt a tisztán MÍB|S|Atikus műveltséget képviselő gymnásiumoknak nem lehet, nem szabad ignorálni. Azon fölül a szülők tiz éves gyermekeikre nézve még meg nem határozhatják biztosan, vájjon gyermekeik tehetsége, hajlama a reál- vagy a ^tffiwiistikai irányra hajlandóbb-e, alkalmasabb-e. Ezen szempontok indították a minisztert arra, hogy a középtanodák reálgymnásiumokká alakíttassanak át olyképen, bogy a négy alsó gymnásialis osztályokban képviseltessék a reál- irány, valamint a reáliskolák három alsó osztályába hozassék be a latin nyelv. Erre annál inkább indíttatott a miniszter, mert úgy mond, a legjobban kiiskolázott magasabb műveltségű férfiú is csak nyerni fog az által, ha jól tud, főleg korunkban számolni és rajzolni; valamint a reálirányban kiképzett ifjú is csak finomodik, alaposabb nyelvismereteket nyer a latin nyelv tanulása által; de a szülök sem jönnek gyermekeik jövője iránt zavarba, miután módjokban áll gyermekeiket 13, 14 éves korukig a reáliránytól a humanistikaira és viszont minden hátrány nélkül áttenni oly megszorítással mégis, hogy az alreáliskolából beléphet az ifjú elégséges tanjegyek mellett a következő gymnásiális osztályba, de a gymnásium 4-ik osztályából a reáliskolába áttérő ifjú köteleztetnék a föreáltanoda 4-ik osztályába menni. A reálgymnásium négy alsó osztályát bevégzett ifjú áttérhet tehát akár a főreáltanoda 4-ik osztályába, vagy folytatván a gymnásiális osztályokat, fölléphet a tisztán humanistikai irányú 5-ik gymnásiális osztályba. A miniszter tanterve szerént a gymnásium 5-ik és 6-ik osztályai képeznék a tisztán humanistikai irányt, valamint a föreáltanoda a tisztán reálirányt. A miniszter ide vonatkozó nézetét következőleg indokolta. Közösen el van ismerve, hogy a klassikai nyelvek ismerete a magasabb kiképeztetés és művelődésnek mellőzhetlen tényezői. E meggyőződés következtében tanították nagy erőfeszítéssel honunkban is, valamint a müveit Némethonban párhuzamosan a latin és görög nyelvet. De ime mi történt? A nyolcz osztályt végzett ifjak nem jutottak kellő alaposságra sem a latin sem a görög nyelvben. A miniszter ennek okát abban találta, mert mind a két nyelv egyszerre nagy erőfeszítéssel taníttatván, a tanulónak figyelme, ereje megoszlott, e megoszlásnak következménye vala a nem kielégítő siker. Nem egyszerre tehát, hanem egymás után kell tanulni a klassikai nyelveket s mert mindkettőt teljesen elsajátítani óriási feladat, hogy a tanuló ifjúság mégis igazán alapos klassikai ismeretekre eljusson, választanunk kell a két klassikai nyelv közöl. t. i. a latin és görög nyelv közöl az egyiket és azt minden kitelhető erővel kell tárgyalnunk. Igaz, úgy mond a miniszter, hogy a görög nyelv mind magasabb műveltsége miatt, mind pedig, mert öregebb testvére és mintaképe a latin nyelvnek, alkalmasabb lenne a klassikai nyelvismeretek megszerzésére a latin nyelvnél: de ha tekintetbe veszszük honunk múlt és jelen helyzetét, körülményeit, ai-ra vagyunk utalva, hogy a latin nyelvet kell szükségképen a kettő közöl választanunk. így állván a körülmények, folytatá a miniszter, azt mondom, ha egyátalában mellőzhető a magasabb műveltség eszközlésére a klassikai nyelv művelése, akkor vessük el azt egyszerűen és küszöböljük ki egészen iskoláinkból ; de ha ez a műveltség nagy kára miatt nem lehetséges, honunk körülményei pedig a latinnak adnak elsőséget a görög nyelv fölött: tanítsuk ez okért a latint, de úgy, hogy kellő sikert eszközölhessünk. Mire nézve a tisztán humanistikai irányt képviselő gymnásialis 5-ik és 6-ik osztályokban nem csak nagy heti óraszám szükségeltetik e nyelv tárgyalására, hanem egyúttal az 5-ik és 6-ik osztályokban történjék a latin nyelvnél az elemzés, tárgyalás, lehetőleg latin nyelven, egyszersmint tárgyaltassék a tanár és tanultassék a növendék által az Archeológia és Mythologia latin nyelven. Az igy berendezett iskolák, t. i. a négy7 alsó osztályú reálgymnásium és a két humanistikai irányú 5-ik és 6-ik osztály befejezné az úgy nevezett gymnásiumi tanfolyamot. De mert az ily hatosztályu gymnásiumi tanfolyTam teljességgel nem tekinthető elégséges előkészületnek az egyetemre vagyis a magasabb iskolák sikeres látogatására, a jelenleg fönálló nyolezosztályu gymnásiumok pedig nem eszközöltek kielégítő sikert az egyetemi szakok sikeres tanulmányozására: a miniszter Lyceum-féle, de három évből álló tanfolyamot vél e czélra szükségesnek olyképen azonban, hogy mig e Lyceumban a hittan, bölcsészet, hazai nyelv minden tanulóra nézve szükségképen kötelező tantárgy lenne, a többi tantárgyra nézve e három éves tanfolyam elágaznék több részre azon különböző pálya szerént, a mint a tanuló magát, hogy mit válaszszon, elhatározta. Ezen szabad elhatározás szerént ki jogi pályára készülne egykoron lépni, vagy tanári, avagy papi pályára: nyilatkozata szerént köteleztetnék a legalaposabban és kimerítöleg tanulmányozni a különböző életpályákra előkészítő szakmákat. Ezen Lyceum tehát csak tüzetesb előkészülési tanfolyam lenne a már életpályát választott tanuló ifjúnak, ki is azután
