Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1866
4 pécsi egyetem, mely valószinüleg a mostani püspökkert vagy gőzmalom táján állott — ad meridionalem urbis partem sita extra muros — mely a mohácsi vész után nagyon elnéptelenedett, 1543-ban pusztult el, midőn Pécs városa a pogány ellenség vak dühének másodízben le áldozatja. Mielőtt a pécsi gymnásium és társház alapítóiról szólanánk, vezessük be előbb őket Pécsre; vagyis említsük föl azon rendkivi körülményeket, melyek őket Pécsre hozták, hogy legyenek ott és a vidéken mind a hithirdetés, mind az ifjúság vallás-erkölcsi nevelése tudományos kiképeztetésének áldásos munkásai. A soha eléggé meg nem siratható szerencsétlen mohácsi csata után, főleg midőn Soliman 1543-ban Pécs várát, melyet sikere lenül ostromlott, bevette: a folytonos öldöklés, tiizzel-vassal pusztítás és rabságba hurczoltatás oly rémületet és zavart okozott a pécsegyhá megyében, hogy mint Koller József a pécsi püspökség történelmi müvének 5-ik könyvében olvassuk, a kér. vallás ezen iszonyú időkbe Baranya és a szomszéd megyékben csaknem enyészetnek nézett elé. A kér. lakosság, mely futással nem menekült, egész a csecsemőkig vaj; legyilkoltatott, vagy elhurczoltatott; Szaniszló pécsi püspök, miután a pécsi várőrséget hasztalan igyekezett rábírni, hogy a Siklósról közt ledő Solimánnak ellentáljon, Pécsről menekült, az áldozárok és különféle szerzetesek szintén szétfutottak. Midőn tehát a pécs-megyei hive főpásztoruktól, valamint sok helyen lelkészeiktől is megfosztalak: Pécsett sok tizedig sem püspök sem káptalan nem vala székelendő, és zavarokban gazdag zsákmányt reménylő ragadozó farkasok kezdtek már jelenkezni, — azon igazság szerint: hol legnagyobb a veszély, o legközelebb az Isten: megjelent pécs-egyházi megyében is a Gondviselés ama csodaszerü eszköze, t. i. Loyola sz. Ignácz szerzete néhány lelke hitküldérben, kik nemes, elszánt lélekkel, folytonos életveszély közt kezdték meg és folytatták az Ur szőllőjében áldásos munkájoka törhetlen lélekkel töltvén be nagy föladatukat a pogány félhold uralmának hosszú korszaka alatt. 1686-ban végre a törökök Pécsről kiüzettek. A nt. jezsuita atyák hősies feláldozásuk elismeréséül királyi meghagyás folyta Pécsett telkekkel ajándékoztattak meg. Aigl Pál a pécsi káptalan történetéről irt munkájában két jezsuita atyát említ meg, Prentallert é Biterit, kik az ajándékozott telkeket szerzetük nevében elfoglalták. Első állandó lakhelyök ott volt, hol jelenleg az elemi iskolák vannak Az építendő gymnásiumra és társházra Szécsényi György eszterg. érsek 50.000 forintot tett le. Az építés azonban, melyhez a török temet kövei használtattak, többrendü nehézségek miatt csak 1724-ben kezdetett meg és csak gr. Nesselrode Ferencz harczias főpap halála utai 1732-ben fejeztetett be. Mint Aigl Pál történetében olvassuk, azon helyen, hol jelenleg a pécsi belvárosi pleb. templom áll, állott a mohácsi vész élőt] a sz. Bertalanról czimzett pleb. templom, de melyet a törökök lerontottak és helyébe moscheát építettek. Pécs visszafoglalása után a mo schea kát. templommá szenteltetett a Gyertyaszentelő B. A. tiszteletére és a plébániai hivatallal a jezsuita atyáknak adatott. Az egyszeri szűk moscheát később a jezsuita atyák bővitették és átalakították úgy, mint mai nap szemlélhető, azon kivétellel, hogy az atyák társházo kát a templommal egy merész ivezet által összekapcsolták. A pécsi belvárosi plébániát ez idő óta a jezsuita atyák kezelték a Rend föloszla tásáig, a pécsi gymnásiumi ifjúság szintén e templomban végezte az isteni tiszteletet. A telek, melyet ekkor a jezsuita atyák birtokba vettek 1409 □ ölet tett, ide nem számítva a templom által elfoglalt helyiséget. Névszerint kik voltak a pécsi gymnásiumnál működő igazgató és tanár jezsuita atyák, évenkint minő körülmények merültek fö; kül és bel életökben, mit miveitek az Isten dicsőségére, a lelkek üdvösségére, az ifjúság nevelésére: mind ezt elszámlálni a kútfők hiánya nem engedi. Ha azt kérdené valaki: De hát hogyan neveltek és tanítottak a jezsuita atyák Pécsett? e kérdésre néma nyelven is megfelelhetnénk, levennők kalapunkat és magunkat mélyen meghajtanék! Tennők pedig ezt nem vakon, hanem a jezsuita Rend föloszlatása után készült és nem jezsuiták által szerkesztett pécsi tanodái jegyzőkönyvek nyomán, valamint lehozás utján a jezsuita atyáknak honunkban ismert és magasztalt működési szellemük és nevelési képességük következtében. A szellem, mely e testületnek nem csak néhány tagját lelkesité, hanem valamennyit áthatotta és élő tagokká tette; a remek bel szervezet, mely által tökéletesen ellensúlyozva volt minden, még az elüljáró is, hogy roszul, czéltalanul ne intézkedhessek ; a szilárd és következetes eljárás, melytől a rósz világ annyira fél, s mely eljárás sem nem ernyed, sem fél utón meg nem állapodik soha: ez vala a jezsuiták nagysága: ez vala azon titok, melynél fogva a jezsuiták, bár hol telepedtek is meg, sikert arattak a térítésben szintúgy, mintáz emberiség tudományos és hit-erkölcsi nevelésében, beleöntvén neveltjeikbe az igazi mély kér. kát. szellemet és jellemet, mely szellem pedig, ha a történeti kútfőket igaz lélekkel fogadjuk, nem vala más, mint az Evangelium vagyis Jézus szelleme. A jezsuiták feloszlatásától egész 1813-ik évig. A jezsuiták testületé 1773-ban föloszlattatott. A volt testületi tagok mint tanárok alkalmaztattak egész 1776-ig, midőn a pécsi tankerületi főigazgatóság fölállittatott. Főigazgatóul gr. Niczki Kristóf b. t. tanácsos neveztetett ki; mint gymnásiumi igazgató majd Faicse’ Ferencz ez. kanonok, majd Szilágyi István emlittetik; 1778-ban pedig Hersching Dániel kanonok működött mint igazgató 1785-ig. A péc& gymnásiumi tanárok 1776-ban pályázat utján választattak, mint a kútfők említik „Procerum suffragio“ és legfelsőbb helyen megerősittettek Voltak pedig: Tóth Farkas és Schvartzl Zsigmond aesthetikai tanárok, Csonka János világi, Baldt József megyés pap, Veissengrube Károly világi — grammatikai tanárok. Tanár-szíike miatt a Il-ik oszt. tanára kezelte az I-ső osztályt is. A zenét az iskola-szolga tanította. 1 pécsi gymnásium 1777-ben Archigymnasiumnak neveztetett. Mi történt a volt pécsi jezsuita tanárokkal, nyertek-e alkalmazást és hol, mindezekről hallgatnak a kútfők; azon egy bizonyos, hogy 1776-ban a gymnásiumot és társházat elhagyták. De még sem hagyták el az intézetet egészen, hátra maradt abban jó szelleműk! A ki olvassa a pécsi gymnásiumi jegyzőkönyvet, mely 1777-től 1785-ig pontosan vezettetik, és csak némi tudomásával is bir annak, mint szervezték és vezették a jezsuita atyák egyéb tanodáikat: az alig bírja elhinni, hogy 1777-től már nem jezsuiták kezelték a pécsi gymnásiumot. Oly mély kér. életre hagynak az említett okmányok következtetni, hogy a ki azok olvasásába bemerül, önkénytelenül is fölkiált: Jellemes-
