Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1857

4

És ez így van, ennek igy kell lenni az összes emberiség különböző korszakaiban is.

Korunk — nem mérlegelem jogosan-e — férfiúnak valja magát, mert az elmélet teréről a gyakorlatira lépett át, szerény véleményem szerint azonban aligha elegendő készülettel; mert ások fényes siker mellett is borzasztó a problémák száma, melyek megoldására igenis képtelen, és ugyancsak vesződik Sisyphus kövével, mi a rendszeres haladást gyakran megakasztja. Ez annál alaposabb aggodalmat szül, mennél inkább kezd mutatkozni egy veszélyes kórjel : az elmélet tanának visszautasítása, vagy legalább nem kellő méltánylása; pedig közel lehet az idő, midőn az elmélet által felhalmozott készlet elfogy, és akkor---------------majd repetitiura ntasitatik vissza.

Minden kissé műveltebb állományban rendezvek, vagy legalább megfeszített buzgalommal rendeztetnek az elemi és ezekkel szoros kapcsolatban levő mesterképző tanodák egy új tanrendszer alapján.

A real tanodák is szorgosan elkülönitvék a fensőbb tudományos intézetektől. És ez igy jól van; mert hogy jó gyámok, gépész, kereskedő vagy gazdává képezze magát valaki, kitűzött szakmája annyi idejét, és akként veszi igénybe, hogy a fensőbb tudományosságra abból szép kevés marad. Ezen állítás alaposságának megbirálása csak azokat illeti, kik az álalános műveltséget tették foglalkozásaik tárgyává, s kik ama ferde nézeten, hogy a gép minden kerekeinek megismerése már tökélyes tudóssá teszen — ráadásul még legfölebb a bóktan szükségeltetvén — felülemelkedtek.

Az elemi és real tanodák kitűnő kegyelet- és ápolásban részesülnek minden részről, fölszerelésükben sem fáradtság, sem költség nem kiméltetik; a magasabb tudományosság tanodái pedig részvétlenség miatt merev szervezetükben alig tengnek. És ez igy nincs jól. Az embernek szükségletei két neműek : anyagiak és szellemiek. Az anyagi igények kielégítésére jótékonyan működnek a real tudományok, de a szellemi igényeknek, és ezt aggasztó tapasztalás bizonyítja, még csak azon mérvben sem feleltek meg, melyet a legszerényebb várakozás szabott elébök. Nem tagadható ugyan, hogy a real tudományok szaporítják a műveltség eszközeit; de azon nézet, mintha a fensőbb tudományosságnak egyedüli s föltétien eszközeiül szolgálnának, aligha nagy adag tévedést nem tartalmaz; mert azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy érzéki eszes lényben, minő az ember, túlnyomó az érzékiség, s mennél inkább kedvezőbbek erre a körülmények, annál túlnyomóbban zsarnokoskodik a szellemi részen, mi nemcsak egyediségre, hanem az összes emberiségre nézve is áll. Ritka egyén az, ki habár emberi voltának rendeltetését fölfogta is, az anyagi jólét által elkényeztetett érzékeit kellő erélylyel tudná a szellemi munkásságnak fáradalmat s folytonos kitartást igénylő szolgálatába szoritni. És ez lesz alkalmasint egyik oka annak, hogy mozdonyaink sebessége maholnap meghaladja szellemünkét, s kik ezt amazokhoz idomitni törekszenek, úgy járnak mint az, ki olcsón és gyorsan akarván utazni kecskéjét lopva kötötte a vagon után.

A társadalmi üdvnek — ha nem a pillanatnyi siker tekintetik — mindig leghatalmasb tényezői azok, kik a fensőbb tudományosság fejlesztésén működnek. A nap sugaraiként terjed ezeknek hatása részint új eszméket födözve fel, részint a megszülemletteket érlelve a társadalomnak lassankénti, de annál biztosabb boldogitására. Ki nem komorodnék el tehát, látva mily csekély ezen választottak száma mindenütt ugyan, de különösen édes hazánkban, hol még az academicus ülésekben is in productiv névvel tiszteltetik meg a fensőbb tudományossági És pedig a jövő alakja sem vigasztalóbb a jelennél. Legalább tanügyünk állapota nem sokkal szebb jövővel biztat. Én ezúttal az inproductiöüak méltatlanul gúnyolt tudományosság érdekében használom nem ugyan avatott, de legtisztább szándoku toliamat, s ebbeli nézeteimet minden jólelkü ügyfélnek „quorum meliore luto finxit praecordia Titan“ gyengéd figyelmébe ajánlom.