Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1857

16 tatja*). Sőt a képzelem fejlesztésére is erélyes befolyást gyakorol, miután a magában foglalt igazságokat elméleti részében különféle jegyek — a gyakorlatiban pedig ábrák által állítja elő; mely jegyek és ábrák már első elemükben is sokkal tökéltclenebbek, hogysem megértésük a kép­zeleti erő segélyét nélkülözhetné. Válságos befolyása e tannak a társadalomra abban tűnik ki, hogy ennek mind élő erejét — minők az emberi és állati erők, — mind pedig a természetben pl. viz, gőz, lég síben rejlő erőket a jóllét elösegélésére czélszerüen alkalmazni tanítja. És ez korunkban, mely mind a nyers termények feldolgozását, mind pedig a közlekedést ily erőkre alapitni törekszik; mely mind a védő, mind a támadó erőt; mely a pénznek az idő- és vagyon­hoz viszonyított értékét csak e tan segélyével intézi, s határozza meg, valóban nem silány te­kintély. Hátha még ide vesszük, hogy az ember szellemi nyilatkozataiban is a számok törvénye szerepel. A vizsgálódó emberi ész számításait a tünemények közös törvényére, az úgy nevezett nagy számok törvényére alapítja, mi abban összpontosul, hogy az egynemű erkölcsi tünemények számai közt oly arányokat találunk, melyek csaknem változatlanok. Vegyük pl a gyilkolás fajait, és az eszközöket, melyekkel azok véghezvitelnek. Lőfegyver által 0,56. 0,64. 0,60. 0,61. 0.57. Fojtás 0,2. 0,5. 0,2. 0,2 s. i. t. A fensőbb tudományosságra törekvő tehát nem nélkülözheti a mathesist, nem a közön­séges és egyetemes számvetésnek, a hatványok, gyökök, egyenletek, viszonyok, arányok, halad- ványok és logaritmusok — sőt még a dilferentialis számtan ismeretét sem; nem a vonal-, tér-, tömör-, háromszög-, kupszelettant, hacsak tudományos működése közben minden lépten új akadályokkal küzdeni nem akar, s mi nélkül tudományi nézlete hiányos maradand örökké, a tudományok, mű­vészetek, sőt még a mesterségekben is rejlő mathematical alapokat nem ismervén. Nem oly ijesztő c tan, minőnek azt a még elemeiben is járatlanok festeni szokták. Igaz hogy küszöbén egy komoly musa ül, ki az avatlanokat visszatiltja; de azokat, kik az első lapokon erélyesen áthatoltak, szí­vélyesen vezeti be a csarnokba, és ott munkára neveli, a legtisztább igazságokkal élteti, leghasz­nosabb és leggyönyörködtetőbb ismeretekkel gazdagítja. A föld minden lényeit legyenek bár szervesek vagy szervtelenek, egy közös láncz fűzi egésszé össze; de mely egész olyatén részekre van osztva, melyek számtalan pontokban érintkez­nek. Csaknem mindenütt látható az átmenet egyik rendből, családból, fajból a másikhoz : és ez első igazság. A második, hogy a természetben megállapodás nincsen. Minden mozog, előre vagy hátra, de mozog. Mig a körülmények kedvezők, a mozgás fejlődésben áll; ha nem kedvezők, a mozgás oszlás felé nehézkedik; mindez fokonként történik, mert „saltus in natura non datur;“ és a természetnek e szakadatlan működési menete alól még az ember sincs kivéve. Nemünk legnagyobbrésze még a mindennapi természetes tüneményekről sem — melyek pedig folyvást szeme előtt mennek végbe — tud magának számot adni. Legio az ilyenek száma még az úgy nevezett müveit osztályokban is; kik nem merik ugyan tagadni, hogy pl. a föld gömbölyű, mert ezért már gyermekkorukban is rósz calculust kaptak volna; de hogy c gömbölyű, testhez miként tapadnak a tárgyak, mikép lebeg az szabadon a mindenségben, mik a légtünemények stb. azt csak ügyetlenül palástolt hitlenségöknek tartják föl. Innét a társadalom minden rétegeiben a sok tévitéletek és balvélemények, melyek a valódi müveit keblet elszomorítják. Joggal követelhetjük tehát, hogy a valódi tudós itt is felülemelkedjék a köznapiasságon, és a természetnek évezredek óta nyitva álló könyvéből tudja kiolvasni a fenségest, csodást és *) Szép jelenet a többek közt, hogy e tan művelői sem az elmélet, sem a gyakorlati téren alapel­vekre vonatkozó összeütközésbe soha sem jőnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom