Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1856
7 delej nem maradt többé oly talány, melyet a természettan világa, ha lényegére nézve nem is megoldani, mégis igen alaposan egyszeríisitni ne tudna. Összehasonlítván ugyanis ez utóbbi jelenetet a fenebb előadott törvényekkel, melyek szerint az egyirányú folyamok egymásra vonzást gyakorolnak, alaposan következtéié a lángszellemü Ampére, hogy a delej egyközü folyamgyűrükböl áll, s hogy a lágy vas delejesitése a reá vezetett galván- folyam által ügy eszközöltetik, hogy a vas parányait (atomus) végtelen kis körökben, zavart irányokban körülfutó villanyfolyamok a külső folyam vonzó s taszító hatása alatt szabályosan párhuzamos, és a vas tengelyére függélyes lapu irányba teleltetnek; valamint a delejesség megszűnését a galvánfolyam megszakasztásával aként adja, hogy megszűnvén az irányadó külső folyam hatása, a parányokat körülövező villanyfolyamok előbbi zavart irányaikat újból elfoglalják. Ampére elmélete szerint a delej azon végében, mely delet keresi, a folyamok az óramutató haladtának irányában, az éjszakot kereső végben pedig ellenkező irányban köröznek, s igy az I-ső ábrán mind D- mind je-ben belül is a külső nyilak irányában haladnak a villanyfolyamok. S hogy ezen elmélet nem puszta képzelődés hanem valóság, a nyomán keresett s föltalált delejvillanyosság (magneto-electricitas) fényesen tanusitá. Ennek bővebb taglalását azonban elmellőzöm, miután jelenben reá szükség nincsen. Ismervén a folyamok irányát a delejben, miután földünk felszínének minden pontján a delejt bizonyos irányba, az úgynevezett delejes délkörbe (meridianus magneti- cus) igazítja, következik : hogy földünk szinte delejes erővel bir, hogy maga földünk is delej, vagy solenoid, azaz: hogy földünkben is mint a delejben villanyfolyamok köröznek. És pedig mivel az éjszaki földteke delejes sarka mind a fönebb említett sodronytekervény- nek (Solenoid), mind a valódi delejnek azon végét vonza, melyben a villany folyamok az óramutató mozgásával ellenkező irányban haladnak, következik : hogy az éjszaki földtekc- sarokban a folyamok úgy keringnek, mint az általunk délinek nevezett delejsarokban, vagyis, ha a nézőt a földsarkon kívül arezával a sarokhoz fordulva képzeljük, reá nézve az óramutató haladásával egyező irányban; röviden : Az egész földtekében a villanyfolyamok keletről nyugotra haladnak; és pedig mint belátni könnyű, a delejes földsarkokat összekötő tengelyre függélyesen, és a delejes egyenlítővel egyközü, vagy közel egyközü lapokban. Ezen irányt határozottan mutatja De La Hive elmés készülete is, mely áll egy kerekded parafában megerősített kis, (egy négyszög hövelyknyi) horgany és rézlemezből, melyek egymástól kis távolban elválasztva, a parafa fölött függélyes helyzetű gyürüalakba ötször hatszor összetekert, selyemmel befont rézsodronynyal vannak egyesítve. Az egész kis készítmény hígított kénsavra tétetik, úgy hogy azon szabadon uszhassék. A két fém kénsavoldattali érintkezése által galvánfolyam támad, mely már elég erős arra, hogy a földdelejességnek befolyását érezze, s ha szabadon mozdul-
