Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1854

14

komolyságát , s Qnrendelí^tésüket: másként as ifjúság minden balgatagságait és tévedését megizlelfndik, és agykor keserűen fognak vissza emlékezni tévulaikra; most, mivel

69. Quo semel est imbuta recens servabit odorem

70. Testa diu — — — — — —

Az új edény, — amivel meytöltetik, annak szayát soká meytartja.

Ifjú feleim! s mi jobbal tölthetnék meg fogékony sziveiket, mint:

a) Jézus széni hitével?

Eltök reménydús korszakát élik most; eszméik, érzeteik élénkek; embert s világot átkarolva e nagy min- denséget rózsa színben látják ngy-e? Elhiszem, mivel önök múltjában még nem vetvék a bú és keservek magvak A jövő sem érett önök felelt még, hogy meghiúsult reményeket sirassanak: (lejönni fog a nyárnak, életük nyarának lankasztó heve, s a hervadó virágok búcsút vesznek; jönni fog az ősz, a tél; éltök ősze, tele, melyekben az élet dús reményű fája roskadni, sárgult levelei hullani lógnak; és a világ! a szép világ; melynek erényei csak festett angyalok, lakói csak üldözők és üldözöttek; gúnyolódva fog elfordulni önöktől; a sz. cgély maradand meg egyedül mellettük a földi szenvedéseket enyhítve, s a jövő boldogsággal biztatva. Azért mindenhol mindent Isten nevében tegyenek, tűrjenek a szép lelkű költőként:

Ha léthajóm a sorsvihartól Űzetve, elmerülni kész,

S erős védárboczát letörve,

Egy rénysugárt sem gyújt az ész; Isten! tehozzád száll forró imáin, Hogy légy vezérem a sors zajlatán.

Ha fáradt keblem megsokalva Az édes- kínos élveket,

Magasztos vágya lángtüzében Éré nyesi ráért esd s eped;

Isten! tehozzád száll forró imám, Hogy nőne fel kegyelmed harmatán.

Ha szivnyugalmam’ fölzavarta A szenvedélyek tengere,

És ostromát szilaj dühében Legyőzni nincsen fegyvere;

Isten! tehozzád száll forró imám, Hogy fegyverem te légy a vészcsatán.

Ha árva keblem rengetegjén A bűn mereszti föl fejét,

S Ígérvén kincseket, syréni Hangokba önti énekét;

Isten! tehozzád száll forró imám,

Hogy én ne essem tőrbe csábszavan.

II a. b á n a t o in b a n s z é 11 e k i n t e k Az ősmagyar föld téréin,

És látva a tömér teendőt,

Szivem feljajdul sérvein;

Isten! tehozzád száll forró imám, Hogy általad viruljon fel hazám.

Ha k ii z d ve annyi v é s z - e I e in m e I A harezra gyönge lett karom.

S búcsút r e b e g v é n kedveseimnek E’ testet sírba nyugtatom;

Isten! tehozzád száll forró imám, Hogy légy jutalmam éltem alkonyán.

Csak igy fog önökön tellyesedni, mit Vörösoi. Délsziget. 1. Ének. mond:

Nem feledék az erős Istent, leborulva imádak Nap keletén és nap nyugatán, s a fergetegekben; És az erős Isten kegyesen nézett le reájok.