Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1854

II

tartván: Nil satis est (inquit) quia tanti, quantum habes sis. És ez oka ama szomoritó, korunkat mély süllyedései bélyegző jelenetnek, bogy:

Aurea nunc vere, mnt secuta, plurimus auro Venit honos, auro conciliatur amor.

Pedig milly balgaság ez, kitűnik a következőkből:

47. Non domus et fundus, non aeris acervus et auri

48. Aegroto domini deduxit corpore febres,

49. Non animo cur<is. ----- —

Sem ház, sem föld, sem az érez-és aranyhalmuz nem távolítja el az úr beteg testétől a lázukat, leikétől a gondokat. — Nyomorult emberkék azok, kiket a vagyon, a kincs fénye elvakít; kik azt hiszik, hogy hatalmuk megmérhetlen, mert midőn pénzükkel előállnak, a mammon szolgáinak serege porba hull előttük; pedig egy kis fő- vagy fogfájást sem képesek elűzni kincseikkel. De tán az élet legfőbb kincsét, a lélek nyugalmát megvásárolhatják aranyaikon? oh nem

Non enim gazae neque consularis Summovet lictor miseros tumultus Mentis, et curas laqueata circum

Tecta volantes. Horat. Lib. 2. od. 16,

49 - - — — — Valeat possessor oportet,

at) Si comportatis rebus lene cogitat uti

Ép legyen a birtokos, ki a szerzett vagyont élvezni akarja. S pedig magában értődik, hogy ne csak testileg, de lelkileg is, miként azt ez is tanúsítja:

51. Qui cupit aut metuit, iuvat illum sic domus, et res,

52. Ut lippum pictae tabulae , fomenta podagrum ,

53. Auriculas citharae collecta sorde dolentes.

Mert kit vágy vagy félelem nyugtalanít, annak annyit használ a ház vagy birtok, mint naksinak a képek, köszvényesnek a gyógyszerek, és mocskos fülfájósnak a lant. — Az az semmit. A vágy,

az itten értett vágy, három felé irányul, u. m. gazdagság- kéj- és tisztelet felé, pedig az első gonoszságnak, a másik undokságnak kútfeje; a harmadik végre hiúságon alapul,sezek a lélek nyugalmát messze űzik. ,Cupiditas felicitatem suam non intplligit mond Seneca. E. 74, így áll a dolog a félelemmel is, mely nem egyéb, mint a léleknek valamelly bekövetkezhető baj képzetéből származott kellemetlen állapota. Igaz, hogy ebbeli félelemtől egy halandé sem ment, mert Seneca szerint: nos ei praeterito torquemur, et futuro, nemo tantum in praesentibus est miser, - de itt azt értjük , ki folytonosan és csak egyedül anyagi birtokát félti, mivel ez minden pillanatban veszélynek van kitéve. S igy a vágy - és félelemmel bemocskolt szivü ember nem élvezheti vagyonát sem, mert:

54. Sincerum est nisi vas f/uidcunque infundis acescit

Hacsak nem tiszta az edény, bar mit önts belé, megeczetesedik. - Tehát csak az allyas szenvedélyek s indulatoktól ment szív képes az emberhez illő örömeket élvezni , de

55. Sperne volputates: nocet empta dolore voluptas.

A kéjeket vesd meg, árt a f 'újdalom árán vásárlóit kéj — A kéj a kellemes és kellemetlen érzeteknek