Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1853
7 B. Fel«; ymnasium. Az also osztályokban nyeri megkivánlató készültséget ufó gszerez vén a tanuló, kiép némi bizalmatlansággal sokszor félelemmé] a felgymnasium első osztályába, s itt neki uj tér nyitatik szellemi ereje kifejtésére, öregbítésére. Az első osztály tantárgya az ékesszol ás- és költészet tan elméleti és gyakorlati rendszere: habár majd minden tudomány, minden képző mi vészei magas eszméket terjeszt, elmét élesít, képzetet (űzésit: de nincs a tudományok egy ága is, mely jobban hatna belső tehetségeinkre, különösen értelmünk- képzetünk-és érzelmünkre, mint az ékesszolás és vele rokon költészet tudománya, azért úgy találjuk, hogy ezen tanok minden miveltebb nevelésben nevezetes helyet foglaltának el, és azon ifjú ki az ékesszolásban és költészetben, és egyéb szép tudományokban semmi kedvét sem leli, felette keveset igér maga felül; sőt attól lehet tartani, hogy az alacsony gyönyörökre felette hajlandó, vagy csak az élet köznépi és szolgai foglalatosságaira van rendelve. — Ezen dicsérő prolog után egy kérdést teszek, ki fogja kiérdemelni a valódi költő vagy szonok nevét? nem más, ki tiszta és becsületes érzetet táplál keblében, ki a természet- és az emberek belsejére komoly és vizsgáló tekintetet vele, ki az életet magas, de nem ábrándozó szempontból vévé föl, s beszédét avagy dalát, szépnek, jónak, az örök lábatlannak bemutató áldozatul, s ha e czél teljesülésbe ment, vall- játok meg, akkor a költő vagy szonok nem jótevője-e az emberiségnek, s nevüket a hála és tisztelet érzelmei közt nem nevezendjük-e? sőt nem koszoruzza-e hála a jó lelkületű s szelíd tanárt, ki ezen tudományok alapját a szívbe létévé, avagy nem mondhatja-e el ő lelke csendében kezére bízott és jól vezetett ifjúiról a mit egykor Augustus monda Romáról „téglából épült Romát vettem át, s márványból hagyom magam után“ a), az az: a szelidcbb tudományok nélkül vettem át az ifjakat, és azokkal diszesitve bocsátom el. A hely szőke miatt, tárgyalását, felosztását, részletes megismertetését az ékesszolás- és kökészeltaonak mellőzvén, egyedül egy ismert állítást akarok röviden fejtegetni í.i. a költészet régibb mint a próza. Ezen állítást kellőleg kell felfogni. Az ugyan igaz, hogy nem létezett nemzet, avagy vadnép csoport, mely versekben beszélt volna, mindenhol, és mindenkor a beszéd kezdete sovány próza volt, de nem létezett társodalom hol nem rendeztettek volna közös gyászok , magányos nyomorúságok emlék napjai, nem dicsőítettek volna a vitézek harczi tettei, nem serkentettek volna az ifjú polgárok a törvények megtartására, bátor lélekre, elszántságra, ily események az cnlhusiasnmsban lévők által tánczczal, zenével, lant mellett énekekkel, lakomákkal tartattak meg, a költészet első kezdetét tehát illy természetes kiömlésekben látjuk az ős hajdanimn, a versekben foglalt hagyományok pedig atyáról fiúra szólván, az első Írott munkák, nem mások bizonyára mint költőiek lehettek. A költészetről ezen állításomat, a legrégibb történeti adatok egyes nemzetekre vonatkozólag jgy igazolják: Görögország első korában a papok, bölcselkedők s kormányférfiak költői alakban közlék tanaikat. Apollo, Orpheus és Amphion — legrégibb görög dalnokok úgy rajzoltatnak, mint az emberi nem első szeliditői, Minős és Thales — Strabo szerint — lant mellett énekelték a nép elé törvényeiket, b) A cellák, gallok, britannok s irhoniaknál különös tiszteletben voltak a bardusok, kik dalnokok s zenészek voltak egyszersmind. — Ezen énekek készítésére minden nemzetnél ugyanazon körülmények szolgáltának alapúi. Istenek és költők dicsérete, kitűnő elődök magasztalása, bajnoki teltek s győzelmek dicsőítése: nyomort s nagy férfiak halálát kesergő bűdalok fordulnak elő mindeniknél, s ezek költői szerkezete egészen összevágó, csak hogy a különböző nemzetek harczias vagy elzártabb életmódja zordonabb úgy szelidebb szelleme ezekben is észrevehető. a) Sextus Aur. Victor Ep. C. f. b) L. A költészet rövid elméleti s gyakorlati rendszere. Irta Laky K. J. Demeter.
