Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
IRODALOM LITERATUR — BULLETIN 187 belül. S ha nem ebben, talán egy későbbi munkában talán azt is kifejti a szerző, hogy a bonaventurai tanokból mit és mennyit tart a teológiai ismeretelmélet örök kincsének, mit tart alkalmazhatónak és hasznosnak a problémák mai állásában. Legyen elég például arra a kérdésre rámutatnunk, összefüggésbe hozható-e a Szeráfi Tanító a teológiában is alkalmazni kívánt ú. n. érték- elmélettel? Elvileg örvendetesnek tartjuk, hogy a munka latin nyelven jelent meg. A latin mindig a teológia klasszikus nyelve marad. Magyar nemzeti szempontból is előnyös, ha írásainkat a külföld is olvashatja. De ugyanez a szempont fokozott gondosságot is tesz kötelességünkké. Ha már nem is klasszikus, nem is egészen nemesveretű, de legalább hibátlan latinsággal írjunk. E követelménynek szerzőnk általában véve eleget tesz. Nem is annyira őmiatta, mint inkább azért, mert e téren gyakran sajnálatos lazasággal találkozunk, szóvá- tesszük egy-két kifogásolható kifejezését. «S. Bonav. non satis/if illo principio» (24. I.), «mentalitás» a «magyar» mentalitás értelmében (34, 53, 73, 97) «conceptio Seraphici Doctoris»—fogalom, nem fogantatás értelmében (59), «incon- cepibilis» (85), «tamen non ita est* (98) — non ita quidem kellett volna 1 P. Kovács e művében megnyilvánuló tehetsége és szorgalma komoly további reményekre jogosít. Ervin Gábor RT":"' Erdey Ferenc: Elmélkedések könyve. 2 kötet. Szent István-Társulat kiadása. A központi szeminárium lelkiigazgatójának finom, barokkos kis kötetei. A lelkiigazgatók naponta gondos elmélkedési anyagot adnak a kispapságnak, úgyhogy joggal nevezhetők az elmélkedés mestereinek. Erdey elmélkedéseit már ismerjük a vallásos folyóiratokból. A jelen kötetek elmélkedései nem a kispapságnak nyújtott spirituális kincstárból valók, hanem — mint az író maga is említi — egyszerű gyónó gyermekeinek, olyan tökéletességre törekvő egyszerű lelkeknek írta, akik nem tudtak zárdába jutni, pedig mindig is erre éreztek hivatást. Tehát magányos, a világba kiszorult szerzetesi lelkeknek, elsőben nőknek szánt rendkívül meleghangú elmélkedéseket kapunk. Istennel való társalgás alanyi hangján szólnak, tele szívvel, érzelemmel, melyekben rendszerint rejtve marad, hogy tudományosan képzett teológus, szak- tudománya szerint filozófus az írójuk; legfeljebb abszolút korrekt teológiai felfogás sejteti mindezt. Kár, hogy az első kötet végén nincsen tartalomjegyzék, hanem mindkét kötet egységes tartalomjegyzékét a második kötet végén találjuk meg. Ez az első kötet önálló használatát nehezíti. Az egyes elmélkedések apró feltagozódása rövid, sokszor csak 4—5 soros külön című szakaszokra, kárára van az elmélyedésnek és határozottan fárasztó hatást gyakorol. Ugyanígy zavar és fáraszt a sok kérdőjeles és felkiáltójeles mondat, a legtöbbnek a végén használt gondolatpontokkal. De ezek a nem szerencsés külsőségek mögött a lelki élet és bensőség színes gazdagsága, mélysége és melegsége rejlik, ami sok vallásos léleknek fog örömet szerezni, fogja őket Isten közelébe vonni, amivel a mű elérte célját.
