Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
EGY KIVÁLÓ ORlENTÁLISTA HALÁLÁRA 75 tóttá friss és gazdag anyag, főleg a jelen század huszas évei óta. Oly anyag, mely éppen azért, mert módszeresen tárták fel, a Biblia-tudomány mindinkább magasodó épületébe szervesen illeszthető bele, tehát valóban elsőrangú tudományos értéket képvisel. Itt kapcsolódik be a Biblia-kutatás nehéz műveleteibe észrevétlenül és önkénytelenül a neves egiptológusnak és archeológusnak, Flinders Petrienek munkássága. 1890-ben működésének színterét Flinders Petrie Palesztinába tette át. Először csak Egyiptom peremén, Délnyugatpalesztinában, Teli el-Hesi-ben mélyítette ásóját Palesztina ősi talajába. Ez az esztendő fordulópontot jelent a palesztinai ásatások történetében. Eddig is túrták már szorgalmasan Palesztina földjét. Ezek a munkálatok azonban inkább a kincskeresők lázas kutatásához hasonlítottak. írásos emlékek, feliratok, értékes leletek stb. után keresgéltek. Flinders Petrie más, termékenyebb irányt szabott a vizsgálódásoknak. Lassú egymásutánban, kínos pontossággal tárta föl először Teli el- Flesiben, majd egyéb tell-eken (az ősi várost rejtő dombokon) az egymás fölé rakódott romrétegeket. Mindegyik rétegről gondos följegyzéseket és felvételeket készített, az egyes romrétegek leleteit külön-külön regisztrálta, egyszóval ö volt az, aki először alkalmazta Palesztinában az ú. n. sztratigra- fiai módszert,/' és ugyancsak ő volt az, aki kormeghatározásokra először használta‘ föl Palesztinában az egyes művelődési korokat jellegező agyagedény- maradványokat (kerámiát). * Ezzel egy folyamatot indított el, melyet kiváló tanítványai (Bliss, Macalister) és mások tökéletesítettek, és amely egészen új távlatokat nyit meg az egyes bibliai korok, események, művelődési elemek, eszmék megítélésében és értékelésében. A pátriárkák kora oly világos hátteret kapott, amilyenről egy pár évtizeddel ezelőtt még csak álmodozni sem mertünk. A pátriárkái elbeszélések geográfiai, politikai, művelődési és vallási kerete sohasem sejtett fényben tárul szemünk elé. És épp e módszeies kutatások eredményei mind erőszakosabban hátrálásra kényszerítik ama racionalista feltevéseket, melyek a pátriárkái elbeszélésekben csak mondákat, etiológiai képződményeket, avagy későbbi korok állapotainak ősi időbe való előrevetítését látták, minden történeti mag nélkül. (V. ö. pl. Jirku, Albright stb. megállapításait e téves föltevések ellen. Jirku: Geschichte des Volkes Israel. Leipzig, 1931. 56. skk. ; W. F. Albright: The Archaeology of Palestine and the Bible. New York, 1934. 129. skk. és egyéb munkái.) Épen a napokban szinte szívembe markolt az isteni világterv fenséges ereje, amikor A. Bea-nak a Biblica 1943. (24.) évfolyamában (231—260. 1.) megjelent és a palesztinai ásatásokról szóló kitűnő összefoglalását olvastam (La Palestina Preisraelitica. Storia, popoli, cultura). Micsoda magas kultúra a Kr. e. 1200 körül (a bronzkor végén és a vaskor elején) Palesztinában!
