Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
164 TELLER FRIGYES élt.1 Tehát bizonyos az, hogy ebben a korban a neumák már eléggé kifejlődtek ahhoz, hogy megjelöljék a hangok nagy számát és egymásközti viszonyukat. Nagyon nehéz megengedni Staerk véleményét,1 2 mely Szent Jeromosnak tulajdonít egy Antifonárium kompozíciót. Ha tudjuk, hogy minő ritkák voltak a zenei kéziratok, nem csodálkozunk azon, hogy egyetlen dokumentum sem tud meggyőzni bennünket Szent Gergely koráról. Bannister szerint3 biztos keltezéssel csak egyetlen kéziratunk van a IX. századból, a Cod. Vatic. Reginensis 215., mely 877-ből való. A kódex grammatikát és történelmet tartalmaz, melynek 130 föl. v. és 131. föl. r.-ja egy görög nyelvű Glóriát és Credót tartalmaz latin fordítás kíséretében, de a Credónak csak az első fele van neumálva.4 A kézirat közelebbi vizsgálata azt mutatja, hogy a sorközi tér nagyon szűk a neumák részére, tehát bizonyos, hogy a kézirat nem zenei jelzés részére készült. A neumákat tehát később jegyezték bele, melynek idejét megállapítani nem lehet. Hogy a IX. század második felében már neumált kódexeknek kellett lenniök, bizonyos abból, hogy Aurelianus Reomensis neumált melódiákról beszél.5 Sőt Priimi Reginon, aki 915-ben halt meg, megemlékezik Rathbod trevesi érsekről azzal a megjegyzéssel, hogy katedrá- lisának birtokában volt egy Antifonárium, melyben az antifónák zeneileg jelzettek «in illo annotatas» voltak.6 Ennek a neumált antifonárium- nak a IX. században még meg kellett lenni. Ma már nincs meg. Általában a datáció kérdése körül különösen eleinte sok tévedés történt. így tévedett Lambillotte P.,7 amikor egy X. századi szentgalleni kéziratot, mint Nagy Szent Gergely sajátkezű Antifonáriumát publikálta és egy murbacchi kéziratot, mely nem lehet régibb a XII. századnál, a IX. századra datált. Hasonló tévedések fordulnak elő Cousse- maker8 és Fetis9 müveiben a datálások körül. így tévedett Fleischer, amikor a firenzei Cod. Amiatin. Vili. századi neumáiról beszél, melyeket Wagner P.10 világosan 1000-re datál. Bannister kutatásai szerint nincs egy tucatnál több neumált kézirattöredékünk, melyet a X. század előtt írtak, míg teljes kódex egyetlen egy sincs. 1 L. Bannister, Introduction. XIX. 1. — Dom Sunol O. S. B., Introduction a la Paléographie musical grégorienne. XVIII. fejezet. 2 Les manuscrits latins du Ve'au XIIIe siècle conservés à la Bibi. Impériale de Saint Pétersbourg, 1910. * Monum. Vatie, di Palmus. Latina. No. 108. táv. 10. 4 L. Pal. Mus. Solesmes, XIII. k. 69—70. 1. 5 Gerbert, Scriptores. 1. k. s Gerbert. Scriptores. I. k. 230. 1. 7 Antiphonaire de Saint-Grégoire, Paris, 1851. 8 Histoire de l’harmonie au moyen âge, Paris, 1852. 9 Histoire générale de la Musique, Paris, 1869. 10 Neumenkunde. Ed. I. 66. 1. 2. sz., ed. U. 102. 1. 2. sz.
