Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
IRODALOM LITERATUR BULLETIN 93 szöveget jól ismeri. Schütz Antalnak egyébként is ismert eredeti módon fakadó, zamatos, színes, plasztikus nyelve külön izt ad Szent Tamás szövegeinek. A szerzó' előtt felvetődött mindaz a nagyon sok, a részletekben megsokszorozódó probléma, amely minden fordító számára annyi emész- tődés forrása, de ebben is, mint annyi másban, követte a saját törvényét. Hogy a sokszor színesebb és világosabb fordítás ne vezessen el Szent Tamástól, hanem elvezessen hozzá, a könyv másik oldalán párhuzamosan közölte Szent Tamás eredeti latin szövegét. Szent Tamás szövegeinek megértéséhez segítenek, a megértést sokszor egyenesen lehetővé teszik a szöveg alján adott magyarázatok. Ezek is magukon viselik Schütz Antal tudományos géniuszának bélyegét. A rövid magyarázatok eligazítják a kezdőt, a szerző roppan széles skálájú tudományos műveltségének felcsillanása ihleti a haladót. Nem szavakat és csak részleteket magyaráz, hanem beállítja a szöveget hol a történeti keretbe, hol Szent Tamás gondolatvilágának keretébe, hol mindkettőbe. Kiemelten meg kell emlékeznünk arról a 26 oldalról, amelyben bevezetőként Schütz Antal az őt jellemző tömörséggel és elevenítő szemléletességgel leírja Szent Tamás életét, szól a műveiről, megrajzolja egyéniségét, képet ad gondolatvilágáról és megjellemzi sorsát a századokon át napjainkig. A művész néhány ecsetvonásával közénk varázsolja Szent Tamás alakját. Szinte Szent Tamással együtt vagyunk IV'. Kelemen pápa előtt, IX. Lajos asztalánál és amikor katedrája előtt ülünk, elbűvöl eszmevilágának leglelke, amely minden emberi tudományt a misztikái istenimádás küszöbére állít. A magyar Szent Tamás-fordítás aránylag sokáig váratott magára. Amikor végre Schütz Antal tollából megszületett, a magyar katolikus tudomány ezt a világirodalomban egyedül álló művet örömmel és szerényen odaállítja az angol, német és francia, fordítások mellé. Hogy mennyivel több és jelentősebb, mint azok, azt nem felejti. Ibrányi Ferenc. Ivánka Endre: Szent Gellért görög műveltségének problémája. Budapest, 1942. Kiadja a M. T. Akadémia : Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. XXVI. k. 3. sz. Szent deliért nemcsak hitterjesztő, nevelő, szemlélődésre hajló szerzetes és egyházszervező főpap, hanem egyúttal a teológiai irodalom munkása is volt. A Deliberatio c. munkája csak legújabban részesült méltó elismerésben és beható magyarázatban, amikor Ibrányi Ferenc professzor a Szent István Emlékkönyvben felkutatta forrásait és feltárta a szellemi légkört, amelyben létre jött. Az ő érdeme, hogy Szent Gellért személyét és teológiai irányát abba a középkori keleti misztikái áramlatba kapcsolhatjuk bele, amelynek középpontjában Pseudo-Dionysius Areopagita áll. Ivánka professzor tovább halad a felkutatott nyomokon és számos új példával bizonyítja a magyarországi munka és a dionysiusi irodalom nyelvi és tartalmi egyezéseit, hasonlóságait. Ibrányitól eltérve, megállapítja, hogy
