Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
78 ERDEY FERENC tételeihez vagy azokkal könnyen összhangba volt hozható. Nem csoda tehát, hogy az egyházatyák készségesen kiaknázták elméletének e tételeit. Ez a körülmény adott alkalmat arra a nagy irodalmi vitára és vádra, mely a reneszánsz korban oly nagy hullámokat vert és még a mai nap sem csitult el teljesen. A nagy vita az «egyházatyák platonizmusa» néven ismeretes és kezdete a híres egyházszónoknak, Bossuetnak : Histoire des variations des églises protestantes című müvének megjelenéséig nyúlik vissza. E kétkötetes mű Párizsban, 1688-ban jelent meg s szemére veti a protestánsoknak, hogy véleményeik és tanításaik mennyire változnak különböző időkben és helyen. Jurieu, holland kálvinista, Lettres pastorales című művében visszavág Bossuetnak, hogy a protestánsoknak szemére vetett ingadozás és változás a kereszténység első századaiban is megtalálható, különösen az egyházatyáknál, kik Plátó hatása alatt a Szentháromság tanát is átalakították és kiforgatták. Bossuet e szemrehányást : Avertissements aux protestants című müvében visszautasította és megcáfolta. A vita ezzel még nem ült el. A hugenotta Souverain, 1700-ban, Kölnben : Le Platonisme dévoilé, ou éssai touchant le Verbe Platonicien című és névtelenül kiadott művében támadja Bossuet s még energikusabban veti szemére az Egyháznak, hogy kezdetben Plátó hatása alá került. A Fiú Istennek öröktől való származása az Atyától, az Igének a Szentlélektől való megkülönböztetése — mondja — csak a platonizmus hatása alatt került az Egyház tanításai közé. A platonizmus — mondja Souverain — mely kezdetben az Egyháznak ékességül szolgált, védelme alatt a hittitkok alapja és forrása lett. Souverain támadása heves ellentmondásra talált katolikus részről. A jezsuita Baltus: Défense des SS. Pères accusés du Platonisme, Paris, 1711 című művében, mely később, 1838-ban, Lyonban : Pureté du christianisme, ou le christianisme n’a rien emprunté à la philosophie paienne címen újra megjelent, visszautasítja Souverain támadását és bebizonyítja, hogy a platonizmus a keresztény ókorban egyáltalában nem is volt olyan zárt rendszer, hogy a kereszténységre a neki tulajdonított hatást gyakorolhatta volna. Bár Baltus túlságosan csekélyre szállítja le Plátónak az egyházatyákra gyakorolt hatását, mégis elérte azt, hogy Mosheim, a protestáns egyháztörténész az 1732-ben megjelent : De turbata per Platonicos recentiores ecclesia című művében kénytelen volt megállapítani, hogy szó sincs az egyházatyáknál platonizmusról, csupán az bizonyos, hogy Plátó bölcseletét a többi elé helyezték. A racionalisztikus protestáns teológia mégsem vett tudomást e protestáns megállapításról s azóta, a több ízben megjelent történeti cáfolat ellenére is, minden protestáns dogmatörténet megismétli Souverain régi vádját. A bölcselettörténeti kutatás és kritika e kérdésben segítségére sietett a dogmatörténetnek és ma már teljesen megvilágította e kérdést. Eszerint tényleg a keresztény ókorban tisztán a platonizmus fejlődése szempontjából sem lehet azt állítani, hogy a platonizmus egységes és zárt rendszer lett volna.
