Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
ISTEN ÉS ERKÖLCSI LÉT HARTMANN ERKÖLCSBÖLCSELETÉBEN 63 séget. Rajta épül fel a valós világ minden létformája. A legmagasabb szellemi lét is szükségszerűen hozzá van kötve fennállásában. Ez az alapréteg a fizikai testek és folyamatok világa. Determinációs formája a kauzális törvényszerűség. Közvetlenül rajta emelkedik az élet szerves birodalma. Az élők világa egy egészen új, heterogén determinációban fejti ki létdinamikáját. Ezért nem lehet az életet a kauzális törvényszerűségben megnyilatkozó szervetlen világ mechanikai képleteiben csonkítani. Ez az új, organikus törvényszerűség novum a kauzális determinációval szemben. De még nem célosság, nem teleológia. Az életszféra talaján egy újabb és ismét magasabb létmód bontakozik ki : a tudati létmód. A tudat csakis organizmuson állhat fenn : az organizmussal együtt keletkezik és vele együtt tűnik el — s mégis lényegileg valami más az organizmussal szemben. A tudatvilággal egy újabb, ismeretlen és talán elvileg megismerhetetlen determináció jelentkezik : a pszichológiai determináció. Rajta még nyilvánvalóbban és szembetűnőbben meghiúsulnak a naturalisztikus pszichológusok törekvései, hogy a mechanikai törvényszerűség analógiájára magyarázzák a tudatvilági jelenségeket és folyamatokat. A pszichológiai determináció még szintén nem célosság, habár közel áll hozzá. A tudatszféra felett emelkedik a szellem világa. A tudat a szellemi lét kategoriális bázisa, «matériája». A tudat-lét mint alanyiság, a szellemi lét mint személyiség viszonylanak egymáshoz. Személyiség nincs pszichikai alanyiság nélkül. Személyiség csak pszichikai alanyiságon mint létalapon épülhet fel, miként a pszichikai alanyiság is csak élőn, élő viszont csak a szervetlen anyagi világon állhat fenn. A személyiség tehát a felsőbb, a pszichikai alanyiság az alsóbb, de egyúttal az erősebb és egyetemesebb kategória. A személyiség sajátos nóvumánál fogva szabad az alanyisággal szemben. A szellemi személyiséggel egy újabb és magasabb determináció lép a világba : a célosság, a teleológia szabad determinációja. A kategoriális rétegsort nem lehet megfordítani. Ez nem jelenti azt, hogy a felsőbb alkat az alsóbból képződik elő ; ez csak a felsőbb függőségét, feltételességét fejezi ki. A felsőbb alkat nóvuma autonóm az alsóbbal szemben, de nem tud nélküle fennállni. Van mozgási tere az alsóbb felett, de azt — mint önnön alapzatát — sem elváltoztatni, sem megsemmisíteni nem tudja.1 Az alsóbb kategória az erősebb. Az egymáson felemelkedő létrétegek legfelsőbb szférája a szellemi személyi lét. Ennek pedig — Hartmann szerint — csak egy formáját ismerjük : az emberi személyiséget. Az emberi személyiség a kategóriapiramis csúcsa. Az ember a létmindenség koronája : a legkimagaslóbb legtökéletesebb, legszabadabb lény — de egyúttal a leggyöngébb is. 1 U. o. 212—13. 1.
