Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
56 PAPP IMRE beléje van ágyazva, nem merül ki benne teljes valója. Az emberi lét súlypontja túl van a mechanikai-kauzális determináción. Ilyen megérzésekből és meglátásokból indultak ki azok a szellemi megmozdulások, amelyek az értékeszmei világnézet felújulására vezettek. A pozitivizmussal szemben mindinkább felbontakozott az értékgondolat, mint foglalata mindannak, ami kívül áll a természeti meghatározottság keretein. Lassanként kikristályosodott a mindent átfogó értékgondolat eszméje, mint a megűjhodó filozófiai látás egyik jellegzetessége. Az értékfogalmon új filozófia épült fel : az értékfilozófia. Mint a pozitivizmus tagadása jelentkezett ez az új szellemi fordulat. De a megtagadott nézetből valami mégis áthúzódott és belefolytatódott magába a visszahatás elveibe. És ez a pozitivista létfogalom. Ez a körülmény egyrészt, és másrészt az értékvilág függetlenségét féltő gondosság vezetett oda, hogy az értékfilozófia megalapozói, megtartva a pozitivista létfogalmat, az értékbirodalmat a valós léten kívül és felett keresték, hogy egy új, létfeletti, valótlan (irreális) szférába vetítsék mindazt, aminek nem maradt hely a pozitivista értelemben leszűkített létfogalomban. A pozitivista világképből kihalványultak a magasabb jelentések, az eszmei értékek. Az értékfilozófiának újra fel kellett azokat fedeznie. Nem találta azonban az értékeket a létbirodalomban, mert nem mélyítette el a pozitivista, értékeket kizáró létfogalmat. Nem törte le a pozitivista rendszert, hanem csak kiegészítette,1 hozzáépítve a pozitivista valósághoz egy új világot : a valótlan, létfeletti értékszférát. Kant és az értékfilozófia. A kanti filozófiában gyökereznek a pozitivizmus ellenhatásaként kifejlődő modern értékfilozófia legalapvetőbb elvei. Hozzá utalnak a modern értékfilozófia legjelentősebb alapgondolatai. Nem csak ismeret- elméletével, hanem etikai gondolatrendszerével is Kopernikusa Kant az újabbkori filozófiának.1 2 Az emberi szellem egységét Kant az elméleti és gyakorlati ész kettősségére bontotta. Kant szerint az elméleti ész nem tudja túllépni a tapasztalatot. Kategóriái az érzetek kaotikus anyaga híjján «üresek» és ezért érvényük lezárul a tapasztalat területével. Az elméleti ismeret területén azonban jelentkeznek bizonyos eszmék, amelyek a tapasztalati távlatokon túlra utalnak. Ezek az eszmék csak «heurisztikus maximák», nincs ismeret-értékük. Nem konstitutív jellegűek, hanem 1 Ezért E. Jaensch az új értékelméletekben a pozitivizmust kiegészítő elméleteket lát (Komplementärtheorien des Positivismus). — Wirklichkeit und Wert in der Philosophie und Kultur der Neuzeit. Berlin, 1929. 112. 1. skk. 2 M. Wittmann : Die moderne Wertethik. Münster i. Westf., 1940. 1. 1.
