Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)

Erőss Alfréd: Látható-e Krisztus egyháza?

LÁTHATÓ-E KRISZTUS EGYHÁZA

47

minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal» (Ef. 4, 11—14).

Meg kell röviden még emlékeznünk egy könyvről, mely a vallási közömbösséget szándékoltan terjesztő modern környezetben, tapasztalat szerint zavart keltett némely olvasóban.1 A könyvet egy hányatott életű, előbb jezsuita, majd protestáns, aztán katolikus lelkipásztor írta, aki főkép konvertitákkal foglalkozik. A legjobb reconcilians szándék vezette könyve megírásakor is. Először a vallástörténet eddigi eredményeit ismerteti rendkívül ügyes és szellemes csoportosításban, majd a könyv utolsó részében azzal a kérdéssel foglalkozik, mikéat üdvözölhetnek azok, akik saját hibájukon kívül nem ismerhették meg az igaz Egyházat. Fejtegetésében itt találkozunk a «látható» és ((láthatatlan Egyház» fogalmával. A szerző ugyan nem állítja azt, hogy két Egyház van, hanem az egy igaz Egyház «két oldalát» nevezi így.1 2 Az egyik oldala csak addig terjed, ameddig az egyházjog, a másik pedig addig, ameddig a kegyelem ; az egyik a hierarchikus, a másik a kegyelmi rendet foglalja magába. Azt akarja mondani ezzel, hogy végeredményben minden üdvösség és minden kegyelem a jelen világrendben Isten akarata szerint az Egyház közvetítésével jut a telkekhez, még azokhoz is, akik külsőleg, saját hibájukon kívül, még nem találtak az Egyházhoz.3 Nem szerencsés azonban, hogy ennek a tételnek magyarázatához fölhasználja azokat a fogalmakat (ecclesia invisibilis), amelyek félreértésre adhatnak alkalmat. Ha szándékosan kerülte Bellarmin ismert megkülönböztetését, akkor is találhatott volna szabatosabb kifejezést az igazság közvetítése céljából.4 *

Krisztus Urunk küldetését, az embereket Istennel és egymás közt szent egységbe kapcsolni, azon az úton valósítja meg, hogy megismerteti velünk és megláttatja az igaz Istent, és megláttatja az emberebb embert : az isteni embert. Először is megláttatja az Istent. Ezért jött közénk és testesült meg az Ige. Íme közöttünk van az Isten, az emberek láthatták és az apostolok tanúskodnak róla : «amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit néztünk és kezünk tapintott az élet Igéjéről» (1. Ján. 1, 1). Azután megláttatta az embert. Önmaga volt az új ember példaképe. Megmutatója, miként lehet és miként kell emberi testben, emberi lélekkel, de a kegyelem erejével isteni életet élni. Követésére szólít fel mindenkit. És ez az új parancsolat: úgy szeretni mint Krisztus (Jn. 13, 34).8

1 Karrer, Das Religiöse in der Menschheit und das Christentum3 1936.

2 «Die unsichtbare Kirche ist nicht etwa eine zweite neben der sichtbaren Krirche, sondern es handelt sich um zwei verschiedene Seiten, Aspekte ein und derselben Heilsordnung» (i. m. 232 lap).

3 «Es ist nicht so, daß die in der Kirche alles hätten, die draußen nichts. Aber was diese Wahres und Gutes, Heiliges und Heilkräftiges haben, ist ein Stück von ihr, der seligmachenden einen Catholica» (i. m. 247 lap).

4 V. ö. Lubac, Catholicisme 1938, 159—183.

6 Krebs, Das Kennzeichen seiner Jünger3 1922.