Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
382 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN ről ; írása értékét nagyban alátámasztja a közölt gondos bibliográfia (ezt együttesen Szemző Piroskával, 200—228). — Hermann Egyed a veszprémi egyházmegye népoktatásügyét tárja föl a XIX. század elejéről, Kurbélyi György püspöksége alatt, ismertetvén a püspök idevágó fontos intézkedéseit az addigi gyatrább oktatás javítására (399—422). — Szalay Jeromos Bremond Henriknek, a francia vallásos élmény és gondolat irodalmi kifejeződése halhatatlan kutatójának tanulságos életét és működését állítja elénk (626—655). — Török Jenő a liberális kor katolikus sajtóapostolának, az érdemetlenül elfelejtett Palásthy Pál egyetemi tanárnak, majd esztergomi segédpüspöknek hatásos színekkel festi meg sajtómunkálkodását és katolikus lelkiséget sürgető iránymutatását (656—674). Gazdag képviselethez jut az egyházművészet történeti ismertetése is. Bogyay Tamás újat hoz annyiban, hogy míg eddigi művészettörténeteink csak a máig fennmaradt emlékek ismertetésével foglalkoznak (s így e munkamód szerint a teljesen elpusztult Alföld régi egyházművészete egészen elsikkadt), addig ő a régi krónikák, gesták, oklevelek alapján számba veszi és értékeli az elpusztult művészeti alkotásokat ís (91—112). — Entz Géza a magyar főpapok művészetfejlesztő működését méltatja a XVIII. században (253—273). — Jajczay János érdekes magyarázattal világítja meg az antik motívumok szimbólikus jelentőségét a Jézus születését ábrázoló műveken (437—445). — Lépőid Antal szakszerű leírást ad egy XIII. századi árpádkori körmeneti keresztről (498—500). — Bár keresztény archeológiái tárgyú — tehát már nem a művészettörténet csoportjába tartozik — némi rokonsága miatt mégis idevesszük Fischer Endre összefoglalóját (294—304) az utolsó 25 év munkájáról a pannoniai ókereszténység történetének felkutatása és feldolgozása körül. Rövidségre törekvésünk ellenére sem mulaszthatjuk el annak hangsúlyozását, hogy a pannoniai ókereszténység múltjának felderítésében látjuk egyik legszebb eredményét, új színt hozó részletét újabb egyháztörténetírásunknak ! Csóka Lajos a magyar kereszténység kezdeteiben rámutat ama hatásokra, amelyek Cluny mellett Lotharingiából és Itáliából érték hazánkat (141—176). — Meszlényi Antal Zichy Domokos főpapi kinevezését (1840) és rozsnyai püspökségét mondja el színesen (501—523). — Salacz Gábor a multszázadvégi egyházpolitikai harcok egyik mozzanatát, Bánffy miniszter- elnöknek a katolikus Néppártra Rómán keresztül szándékolt nyomását pergeti le előttünk regényszerü érdekességgel, de a hiteles adatokhoz ragaszkodó hűséggel (601—625). — A Zichy-család XVII. századi ősének, öregebbik Zichy István grófnak életét mutatja be Zichy István gróf ; gondos biográfiája nagy levéltári kutatásra támaszkodik (734—764). — A dedikált kötetet az ünnepelt Szekfű Gyula műveinek bibliográfiája zárja be, amelyet Csapodiné Gárdonyi Klára állított össze, apróbetűs nyomással nyolc és fél oldalt kitevő terjedelemben. A gazdag tartalmú kötet a nagy mesternek, Szekfű Gyulának bizonyára örömet szerzett, egyháztörténetírásunknak pedig nyeresége. Félegyházy József.
