Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
32 HORVÁTH SÁNDOR O. P. hogy nélküle itt semmit sem tehetünk. Az engesztelésnek azért kell benső- leg szent cselekedetekből fölépülnie, mivel Isten előtt semmi sem lehet kedves és elfogadható, ami nem tiszta, vagy ami nem viseli magán az Egyszülöttnek képmását. Bármily szent legyen tehát valami tárgyi- lag, Isten csak akkor fogadja el, ha a benső szentség, legalább is mint a fölajánló cselekménynek a szeretetből való fakadása kiséri azt. Engesztelőként tehát csak az léphet Isten elé, akinek a belseje az életszentség tisztaságában ragyog. Ezért jegyzi meg Szent Tamás Krisztus kereszt- áldozatáról : hoc ipsum, quod voluntarie passionem sustinuit, Deo maxime acceptum fuit, utpote ex caritate maxima proveniens.1 Maga az engesztelés ténye az istenszolgálat (religio) erényéből indul ki. Ennek a feladata cselekedeteink tárgyi megszentelése, mivel ez vonatkoztatja azokat Istenre, ez teszi Isten különös tulajdonaivá.1 2 Ennek a feladata, hogy a szeretetben megtisztult és megszentült erénygyakorlatokat istenszolgálatokká alakítsa, mintegy Isten elé vigye. Mivel főcélja, hogy Isten fölségét elismerje és annak az egész emberi életben érvényt szerezzen, azért a megsértett Fölség jogairól és követelményeiről is gondoskodnia kell. Ezek érdekében parancsolja a megalázódást, a saját értéktelenség elismerését, a sérelem elítélését és végül a bocsánatkérést. Ezekkel alakítja az engesztelő cselekményt, ezeket igyekszik külső jelképekkel kifejezni, akár az imában vagy a testi mozdulatokban (adoratio), akár pedig az áldozatban vagy az istentiszteletre fölajánlott különböző dolgokban. Ez a vallásos érzület Krisztusban jelent meg egészen tiszta és gáncsolhatatlan formában. Róla mondja az Apostol : exauditus est pro sua reverentia. Mint universale principium gratificationis in genere humano, az egész emberiség helyett és ennek nevében a fönnebb leírt vallási érzülettel jelent meg Isten előtt, és ezt jelképezte keresztáldozata által. Ezzel engesztelte meg Istent, és a mi engesztelésünk csakis a Krisztuséhoz való csatlakozás, annak a magunk nevében történő megismétlése lehet. Mikor így engeszteljük meg az Urat, és igyekszünk megbocsátó jóindulatát megnyerni, akkor mindig rá kell mutatnunk Krisztus belső érzületére és ennek külső jelképére, a keresztre. így kell Krisztust magunkra öltenünk, benső érzületét a mienkben kifejezni, az engesztelésnek szánt cselekedeteinket és ajándékainkat azt jelképezni. A propitiatio etimológiájában némelyek a prope szerepét is ki akarják emelni. Közelebb hozni. Ez lenne a jelentése. Mások ezt nem tartják valószínűnek.3 Ez mindenesetre megkönnyítené az engesztelés folyamatában utolsó részleges szempont magyarázatát. Amint fönnebb mondottuk, a sértés eltávolítja egymástól a személyeket. Ennek az 1 III. 48. 3. 2 II—II. 81. 8. 3 így Walde: Lateinisches etymologisches Wörterbuch.
