Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Orbán László: A trentói zsinat négyszázéves jubileumára
A TRENTÓI ZSINAT NÉQYSZÁZÉVES JUBILEUMÁRA 343 Megnyitása 1545 március 13-án — két nappal a kitűzött terminus előtt — teljes díszben, fényes körmenet élén és a nép ujjongása közepette vonultak be del Monte és Cervirii pápai követek Trento városába, hogy a megnyitás ünnepségeit idejében előkészíthessék.1 Valójában azonban újabb, váratlan akadályok egész sorának mentek elébe, melyek a zsinat kezdetét még kilenc álló hónapig késleltették. Az első kellemetlen meglepetés, mely a követeket érte, a megjelent főpapok gyér száma volt. A kijelölt időpontra alig néhány főpap érte el a zsinat székhelyét s a közbejött politikai bonyodalmak miatt később is csak lassan gyülekeztek.2 Ilyen körülmények között az egyetemes egyházgyülés megnyitására egyelőre gondolni sem lehetett3. Amikorra meg a prelátusok már kellő számban egybejöttek volna, V. Károly kérelmére kellett újra elodázni a zsinat kezdetét. Az egyébként jóindulatú császár még a wormsi birodalmi gyűlésen, 1545 május 16-án szenvedett kudarca után is abban a hiú reménységben ringatta magát, hogy a protestánsokat 1 Massarelli zsinati jegyző, aki a pápai követek fogadásának előkészítésére már jóval előbb Trentóba érkezett, naplójegyzeteiben élénk színekkel vázolja a bevonulás jeleneteit : «... maxima comitante pluvia . . . intrarunt civitatem publice solemniterque more legatorum. — Venit illuc R. mus D. Tridentinus cum tota sua curia copiosa, nobili ornataque plurimum, equites omnes ... Interim sacerdotes religiosique omnes cum crucibus et vexillis obviam ad portam usque legatis exiverunt. In porta arcus triumphalis paratus erat cum insignibus papae et legatorum, multaeque bombardae ictus et sonitus proiecerunt, maximoque applausu populi civitatem ingredientes ad ecclesiam cathedralem pervenerunt». Diarium I. ed. Merkle /159. — A harmadik zsinati követ, Pole bíboros május 4-én érkezett. U. o. I 183. 2 Súlyos aggodalomra adott okot ugyanazon év áprilisában Pedro de Toledo nápolyi alkirály rendelkezése, melynek értelmében a nápolyi királyság püspökei csak négy, az uralkodó által kinevezendő prokurátor személyében képviseltethették volna magukat a zsinaton. Az intézkedés, mely több fejedelmi udvarnál kedvező visszhangra talált, válsággal fenyegette az egyházgyűlés függetlenségét is, mert fejbólintó prokurátoraik révén az uralkodók könnyű szerrel magukhoz ragadhatták volna a zsinat irányítását. «Id enim egregium erat inventum, quo Principes plurimorum suffragia in paucorum linguas sibi addictas contraherent atque ita Synodi moderatores imperiosius evaderent, adempta libertate adeoque veneratione ac fructu, qui a libertate pendebant» — írja Pallavicini, 1.5 c. 10 n. 4. — III. Pál pápának csak ismételt, erélyes tiltakozás után sikerült elhárítani a veszedelmet. Diplomáciai erőfeszítéseinek vetülete 1545 április 17-én kelt bullája, melyben a prelátusoknak szigorúan előírja a zsinaton való személyes megjelenést. Elises, IV 404—406. 3 A követek, miután tájékoztatták Rómát a helyzetről, március 29-én azt az utasítást kapták, hogy a zsinatot haladéktalanul kezdjék meg, mihelyst kellő számban egybegyűltek a prelátusok — «quibus aliquali cum decore et honestate concilium inchoari posset». Massarelli Diarium I ed. Merkle I 166.
