Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Orbán László: A trentói zsinat négyszázéves jubileumára
A TRENTÓI ZSINAT NÉGYSZÁZÉVES JUBILEUMÁRA.1 1545/63-1945. A zsinat történeti előzményei. A trentói zsinat kortörténeti hátterét lényeges vonásaiban három jelentős mozzanat határozza meg. Ezek közül időrendben első az egyházi élet fegyelmi és szociális elhanyatlása, mely a majdnem százados avignoni számkivetés (1307— 1377), a tekintélyromboló nyugati egyházszakadás (1378—1415) és a pogány humanizmus széleskörű térhódításának következménye volt.1 2 Az annyira áhított belső reformot nem hozták meg sem a XV. sz ázad egyházgyűlései (konstanzi : 1414—1418 ; bázeli : 1431—1437 ; flórenci : 1438—1445), sem az V. lateráni zsinat (1512—1517), amelyen a kedvezőtlen világpolitikai helyzet miatt túlnyomórészt csak olasz főpapok vehettek részt.3 A XVI. századeleji Medici pápákat még túlságosan fogva tartotta a renaissance szelleme, semhogy a reform gondolata testet ölt- hetett volna uralkodásuk alatt, és ha történt is — nevezetesen VI1. Kelemen pápasága idején — valamelyes megmozdulás egyetemes reformzsinat egybehívása érdekében, azt az V. Károly német császár és I. Ferenc francia király közötti ellenséges politikai feszültség bénította meg.4 * A zsinat történeti előzményeinek másik sötét mozzanata a fenyegető török veszedelem. II. Solimán szultán 1522 decemberében megszállta Rhodust, 1526 augusztus 29-én Mohácsnál végzetes csapást mért a magyar seregre; 1532-ben hatalmas sereggel vonult Nyugat felé, 1541-ben 1 E tanulmány történeti bevezetője egy dogmatikus kiadványsorozatnak, mely a Tridentinum főbb tételeit dolgozza fel. 2 Lásd L. Pastor, Geschichte der Päpste, Freiburg i. Br. (8—9. kiadás 1926-tól) I 67, 120, 555, II 318, 661, III 8, 84 skk ; J. P. Kirsch, Kirchengeschichte II2 (J. Hollnsteinertől), Freiburg i. Br. 1940, 216 sk ; K. Bihl- meyer, Kirchengeschichte10, Paderborn 1936—40, II 346, 370, 458 sk. — Konzultálható : G. Monticelli, Chiesa e Italia durante il pontificato Avigno- nese, Milano 1937 ; L. Salembier, Le grand schisme d’Occident6, Paris 1921 ; Fr. Olgiati, L’anima dell’Umanesimo e del Rinascimento, Milano 1924. 3 C. J. V. Hefele, Conciliengeschichte, VII (Freiburg i. Br. 1874) és VIII (J. Hergenrüthertöl, u. o. 1887) 497 sk ; Kirsch, i. h. 269, 296, 306 sk. 4 Bihlmeyer, i. m. III 27 ; F. X. Seppelt, das Papsttum in der neueren Zeit, Leipzig 1936, 1 sk.
