Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Az Egyház a krisztusi hit örök bizonysága
322 ERŐSS ALFRÉD 3. Élmény és indíték. A modernizmus elvetette az apologétika ősi módszereit és egyedül a szubjektív, a lélek bensejében megnyilvánuló bizonyságot akarta elfogadni. Az Egyház nem ítéli el az ilyen egyéni indítékot minden további nélkül,1 csupán általános érvényüket vonja kétségbe s állítja velük szembe a tárgyi és egyetemes értékű indítékokat (Denz 1812). Az immanens érveknek csak viszonylagos értéke van, ezzel meg nem elégszik a tudomány. Ezért az apologétika sem építhet az ilyen kritériumokra.1 2 Az egyéni immanens indítékoktól azonban meg kell különböztetni mind az egyetemes alanyi (motiva interna universalia), mind az Egyház valójából sugárzó (motiva intrinseca religionis) indítékokat. A könnyebb áttekintés érdekében a különböző indítékok csoportját így vázolhatjuk :3 a) privata et immanentia gustus internus b) universalia ' expletio aspirationum universalium v 2. motiva obiectiva a) extrinseca religioni prophetiae, miracula b) intinseca religioni vita mirabilis Ecclesiae Ez a táblázat természetesen nem kimerítő s nem deríti fel a különböző csoportok egymáshoz való viszonyát. A legközelebb ugyanis az alanyi egyetemes és a vallásnak belső indítékai állanak egymáshoz. Előbbiekről ezeket írja Schütz Antal : «Ha egy vallási rendszer olyannak bizonyul, hogy alkalmas kielégíteni az emberi természetnek összes nemes törekvéseit és igényeit, sőt ebben az irányban a végtelenbe táguló távlatot nyit, annak elégséges oka nem lehet maga az emberi természet, melynek éppen valláserkölcsi téren akkora a tökéletlensége és elégtelensége, hogy ezen épül föl a kinyilatkoztatás erkölcsi szükségességének leghatásosabb bizonyítéka. Elégséges oka tehát csakis az emberi termé1 Motiva interna individualia possunt manifestare probabiliter credibili- tatem mysteriorum fidei, sed per se et ordinarie non sufficiunt ad credibilita- tem probandam. Garrigou—Lagrange, i. m. I, 85. V. ö. Prohászka, Összegy. M. XV, 271. 2 V. Ö. Seiterich, Wege der Glaubensbegründung nach der sog. Immanenzapologetik, 1938. 3 Garrigou—Lagrange, i. m. I 83 ; Dieckmann, De Revelatione (1930), 242—258; Tromp, De Revelatione Christiana, Roma 1931, 78; Lercher— Schlagenhaufen (1939) I, 50—51. 1. motiva subiectiva
