Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
292 PATAKY ARNOLD A 76. versben Zakariás a Gábriel arkangyaltól nyert kinyilatkoztatás alapján (1, 17.) megjövendöli a fiára váró hivatást: János az Úr előtt fog járni, hogy útját előkészítse, és az utolsó lesz a próféták sorában. (V. ö. Zak. 13, 2.) «Te meg, gyermek ! a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni, Mert előre mégy az Úr színe előtt elkészíteni az ő útjait.» A 79. vers kifejezései Íz. 9, 1. 2-re emlékeztetnek: «Hogy világítson azoknak, kik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, Hogy lábainkat a békesség útjára igazítsa.» A gondolat is ugyanaz : mind Izaiás, mind Zakariás pap arról beszél, hogy a Messiás a bűn halálában és sötétségében ülők számára meghozza az igaz lelki világosságot. V. ö. Zsolt. 107, 10.— Jézus születésének leírásában (2, 1—20.) nincsen ószövetségi utalás, sőt Szent Lukács a kisded Jézus körülmetélésének elbeszélésében (2, 21.) sem hivatkozik Mózes törvényére. Amikor azonban 2, 22—24-ben a mózesi törvényben megparancsolt tisztulási szertartásról beszél, melynek Jézus születése után a Boldogságos Szűz is alávetette magát (Móz. 111. 12. fej., főleg annak 8. verse), a 23. vers xa&œçyéyQcmxaL bevezetéssel értelem szerint idézi a Móz. II. 13, 2. 12-ben olvasható törvényt : minden elsőszülött fiúgyermek Jahvénak legyen szentelve. Ehhez az előíráshoz aztán hozzácsatolja a Móz. III. 12, 8-ban álló parancsot : a szegénysorsúaknak az elsőszülött bemutatásánál egy pár gerlicét vagy két galambot kell áldozatul bemutatniok. A templomban való bemutatás fölséges perceiben az ősz Simeon éneke a kis Jézust az Úr üdvösségének, a pogányok világosságának és Izrael népe dicsőségének mondja (2, 30—32.). Ezek a kifejezések már Izaiás prófétánál megtalálhatók, aki a babiloni fogság végét az Úr megszabadításának (üdvösségének) mondja (40, 5 ; 52, 10.), az Úr Szolgáját (a Messiást) pedig ismételten is az egész világ világosságának nevezi (42, 6 ; 49, 6.). 2, 52-ben Szent Lukács a gyermek Jézus felnövekedését, az Isten és az emberek előtt való kedvességét hasonló kifejezésekkel írja le, mint amilyenekkel Sám. I. 2, 26. a gyermek Sámuel felnövekedését rajzolta. A kifejezések hasonlósága a tárgy természetében gyökerezik. 2. — Amikor Szent Lukács Keresztelő Szent János nyilvános fellépését leírja, Szent Mátéhoz (3, 3.9.) és Szent Márkhoz (1,3.) hasonlóan Izaiás 40. fejezetének ama szavait idézi, amelyekkel a próféta a «Vigasztalások» könyvét megkezdi (3—5. v.), de ezt a helyet a többi szinoptikusnál bővebben idézi. A harmadik evangéliumban e szavak 3, 4—6-ban olvashatók, még pedig ezzel a bevezetéssel : wç yéyqcmxai év ßißXa> AÓytov 'Haatov xov jiQOfprjXov. 4. «A pusztában kiáltónak a szózata :
