Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
26 HORVÁTH SÁNDOR O, P. Ehhez a fogalmazáshoz vezet bennünket az expiatio eredeti jelentése, amely Forcellini szerint azonos a tisztítással, a purgatio-val.1 Legfőbb feladata az érzelmi világ tényezőinek működését szabályozó erőt ismét megszerezni és középponti helyzetébe beállítani. Így megint eljutottunk a szeretethez.1 2 Azok a törekvések, amelyek a szeretet visszaállítására vonatkoznak, nevezhetők az engesztelés ama mozzanatának, amelyek az érzelmi élet fönnebb említett hullámzásait, háborgásait, sőt az ellenségeskedés egyenes háborúságát megszüntetik. Ha ez megtörténik, és a gyűlölködés helyét megint a szeretet foglalja el, a kiengesztelés, mint a zavarok előidézőjének eltűnésére irányuló törekvés beteljesedik. Ha pedig ez mindkét részről sikerül, akkor a kiengesztelődés mint az érzelmi élet leüllepedése is megvalósul. Ennek megnyilvánulásai ismét a szeretet hatókörébe kerülnek, és rendezett, megtisztult egészet képviselnek. A természet szándéka érvényesül, s az, ami eszmei mag gyanánt volt elvetve, az erkölcsi világ terebélyes fájaként jelenik meg a valóságban. Az engesztelés ebből a szempontból mint a jóindulat megnyerése nyilvánul meg, a sértett részéről pedig mint meghajlás, vagyis inkább lehajlás (nqone- rrjç) jellemezhető. Kérelemre hajlás az egyik oldalon, a másikon pedig a kérlelhetőség az engesztelésnek előfeltételei, míg annak ellenkezői, a csökönyösség és a kérlelhetetlenség, a szeretet visszatérésének és áldásos működésének legnagyobb ellenségei.3 Még nagyobb jelentősége van az imént említett tényezőknek az engesztelés ama formájánál, amely a megzavart viszonylatok tisztítására és rendezésére irányul. Az expiatio kísérő jelentése, a placare jut itt eszünkbe, és ennek alapján határozzuk meg az engesztelés kiegyenlítő befolyását. Az előbbi esetben inkább a benső béke és leüllepedettség visszaállítása az engesztelés célja, a most tárgyalandó formában a külső viszonylatok rendezésére és a személyek közötti háborgás és háborúság lecsillapítására, sőt teljes megszüntetésére törekszik. Hogy ez a folyamat megindulhasson, a tisztulásnak föltétlenül meg kell történnie abban az értelemben, hogy akár a sérelemből származó, akár pedig a sértettség túlhajtásából eredő szenny eltűnik. Kiegyenlítődés ez, amely a zavaró okokra való ráeszmélésben gyökerezik és innen megy át az akarati életre, ill. ennek az átváltására és átalakítására. Átváltás ez, amennyiben a ferde irányban mozgó, a taszításra és a mások döfésére beállított érzelem új utat keres, amelyen a felsorolt jelenségek nem találhatók meg. Átalakítás is jár ezzel, mivel arra törekszik, hogy 1 Expiare proprie significat rem pollutam scelere aut vitio aliquo purgare, lustrare, mundam ac puram diisque gratam reddere. 2 A szeretet hiánya, vagy éppen a gyűlölet uralma, érzelmi életünket rendezetlenné, zavarossá, tisztátalanná teszi, visszaállítása és a gyűlölet eltávolítása pedig tisztulást, rendet okoz. 3 Hogy miként lehet ezeket a mozzanatokat Istenre átvinni, leírtuk Heiligkeit und Sünde... 266. s. köv old.
