Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
236 PAPP IMRE lehetősége. Ez a lehetőség a Teremtőben forrásozik. A Teremtőben ez a lehetőség abszolút végtelenségű képesség, erő és színiéti teljesség. Az Abszolútum léttökéletességéhez hozzátartozik, hogy kifelé létesíthet anélkül, hogy ez benső tökéletességét bármikép is teljesítené, avagy fogyasztaná. Az Abszolútum színiéti teljessége egyúttal kifelé végtelen változatú részesülési lehetőség. Az Abszolútum végtelen teljességű zártsága egyúttal kimeríthetetlen lehetőségű megnyitottság. A létezést adó, teremtői valósítás nem szükségszerű. Ez u. i. azt jelentené, hogy a viszonylagos lényekhez szükségszerűen hozzákapcsolódik, azaz lényegileg hozzátartozik a létezés, ami által megszűnnének viszonylagos létezők lenni. Szükségszerű teremtés ellentmondás. A terem- tődés esetlegessége hozzátartozik a teremtményi lét benső esetlegességéhez. Ezt a benső meghatározhatatlanságot a szabad teremtői tett szilárdítja a ténylegesség meghatározásába. A teremtés titokzatos nagy tényében a teremtményi lények a Nem-lét éjszakájába vesző őshomályból beleközelítenek az Abszolútum Lét-napjába és benne létezésre gyúlnak. Az egyetlen nagy Lét-izzás szétzuhogó fényáradata belesugárzik a Nem-lét sötét tátongásába és végtelenül milliónyi törésben visszfényük a teremtő Lét-forrás. A Lét mintegy kiterjeszti hatalmát a Nem-létre. Az örök nagy Lét-kimondás feltöri a Nem-lét ősnémaságú csendjét. A teremtmények folytonfolyású teremtményi létesülésükben hirdetik a Nem-létet visszhangra szólító Teremtő nagyságát. Istenből Istenbe való teremtményi lét. A teremtményi, viszonylagos lét eszmei lényegiségében az abszolút isteni Létből merül fel, mint annak utánzat-lehetősége. Legbensőbb mivolta, létezéselőtti lehetősége, eszmei elgondolhatósága sem önmagában áll («posse creari ab Ipso»), hanem már föltételezi az abszolút Létet és annak létteremtő képességét («creare posse aliquid»)1. Eszmei lehetőség- létiségében sem «áll szemben» az Abszolútummal. Nemcsak létesülése, teremtődése utal abszolút teremtői erőre, hanem már létezés-előtti eszmeisége is föltételezi a kimeríthetetlenül utánozható Létteljességet. Legmivoltában azt fejezi ki, hogy létezést kaphat a teremtő Abszolútum- tól és ebben e teremtményi létezésben visszhangba törheti az Abszolútum széthangzó nagy lét-kimondását. A teremtményi lét még «legönmagában» sem önmagáé. Lényegi «magánvalóságát» sem önmagából meríti és indokolja. Eszmeiségében is az abszolút Létből indul el. Teremtődése és teremtményi létezése ennek a benső viszonylagosságnak és másrautaltságnak folytatódása és kifejeződése. 1 Ver. 2, 10 ad 2.
