Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
A BÜNSZENNY 227 8. A bünszenny és bünseb. Szent Tamás a bűn következményeit három csoportban sorolja föl.1 Seb, bünszenny, büntetés. Minden bűn tényleges cselekedet. Még az eredeti bűn is az volt. Mint ilyen, múlandó, térben és időben határolt személy egyszeri megnyilvánulása, ill. bukása. De ami eltűnik önmagában, megmarad okozataiban. így vannak a bűnnek is gyászos következményei, amelyek a lélekben állandósulva, a személyt a bűnösség jegyével jelölik meg. Ezek között a bűnszennyé a középponti jelentőség. A bűn elsősorban a megszentelő kegyelemtől fosztja meg a lelket. Ezzel elveszti tárgyi szentségi mivoltát, nem áll Isten oltalma alatt, földönfutó, jogvesztett lesz. Személyi méltósága a természetfölötti rendben megszűnik, Istenhez való viszonyítás hiányában értéktelenné válik. Az isteni fény, amelyről Szent Tamás beszél, nem árnyékolja be, ill. nem veti rá a személyi méltóság fényét. De ezzel elveszti dinamiájának a szentségét is (sanctitas formalis), sőt azt kell mondanunk, hogy előbb veszíti el ezt, mint a másikat.1 2 Hogy az istenség fénye a bűnös lelket nem ragyogja körül és melege nem hatja át, annak okát abban kell keresnünk, hogy «adhaeret aliquibus rebus contra lumen rationis et divinae legis».3 Ez az idegen elemmel való vegyülés elsötétíti a lelket és az isteni fény felvételére vagy visszaverésére alkalmatlanná teszi. Ezt a lélek benső mivoltában uralkodó, lénytanilag a kegyelem valóságának eltűnéséből származó sötét foltot mondjuk bűnszennynek. A lélek kettős elértéktelenedése átárad képességeire is. Amennyiben ez a jóra, az erényre irányuló hajlandóság csökkenésében nyilvánul meg,4 bünseb a neve, amennyiben pedig elértéktelenedésüket akarjuk kiemelni és hangsúlyozni, hogy a természetfölötti rendben tehetetlenek és hivatásuknak nem felelhetnek meg, a lélek, ill. a cselekvő személy bűnszennyét képviselik. A lélektani elemzésnél néha nem könnyű a bűnszennyet tárgyalni, anélkül, hogy a bűnsebet ne érinte- nők, a kettő közötti különbséget mindazáltal hangsúlyoznunk kell. Mindkettő a lélek károsodását jelenti, de ez más és más viszonylatokban fejezendő ki. A bűnszenny a kegyelem hiányából származik, a bűnseb pedig elerőtlenedés, betegség, amennyiben a jócselekedet megvalósításához szükséges energia hiányát jelenti. Mindkettő egyazon forrásból, a bűnből ered. Az eredeti bűn beszennyezte a lelket, mert megfosztotta a kegyelemtől és a hozzá való igénytől. De elerőtlenítette a természetet is és megsebezte összes képességeiben.5 A keresztség eltörli a bűnszennyet, de a sebeket nem gyógyítja meg teljesen.® A csele1 1—11. 85—87. ' > * 2 A különböző prioritásokat 1. Heiligkeit und Sünde .. . 207. old. 3 I—II. 86. 1. 4 I—II. 85. 1. ® I—II. 85. 3. * III. 69. 3. 15*
