Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
A BŰNSZENNY 213 a cselekvő személy úr a saját életterén, így jelenik meg abban a kiemelkedő méltóságban, amely bizonyos tekintetben a fátum fölé emeli és függetleníti a teremtett erőktől.1 Ilyen kiemelkedő méltóság igazi föl- ség (maiestas) alakjában lényegszerűen (per essentiam) Istenben található, a teremtmény csak részesedhet benne.1 2 Különböző ennek a módja és foka,3 de mintája csak egy lehet: Isten. Isten akarati életét kell tehát az embernek is lemintáznia, ha az erkölcsi élettérben «prompte, faciliter et delectabiliter» kíván mozogni. Ezért írja le Szent Tamás az erkölcs útját, mint «motus creaturae rationalis ad Deum». Jellemen tehát az istenképű- ség megvalósulását értjük. Akarata szerint az ember eszerint akkor igazul meg, ha ugyanazok az erők mozgatják, mint Istent, és így egész cselekvésmódja Istenéhez hasonul. A természet keretében ez csak tökéletlenül valósítható meg. Az értelmi ismeret, mint az erkölcsi élet irányítója, Istent önmagában nem érintheti, sőt még olyan formulákat sem alkothat, amelyek Isten benső életét tükröznék vissza. Erre a magaslatra a kinyilatkoztatás emeli föl a hit közvetítette fogalmazások révén.4 Az akaratot a bonum, a finis in communi-ra vonatkozó természetes hajlandósága révén a végtelen jó felé irányítja ugyan, de emellett túlteng benne a cselekvő személy javára beállított érzékenység,5 úgyhogy megigazultnak a természet erőinek befolyása alatt egyáltalában nem mondható. Ezen segít a kegyelem a szeretet révén, amely egyrészt kiegészíti a mondott hiányokat, másrészt pedig Istent teszi meg az akarás középpontjának és értékmérőjének. Mindazáltal a természet körében lehetséges a jellem. Kialakulásának minden előföltétele megtalálható a természeti adottságok hatókörében. Az összes erények magvai el vannak vetve a lélekben,6 az akaratot természetes hajlandósága viszi a jó felé, úgyhogy csak a képességek bomlása (az értelem ítéletének ferdesége, a szenvedélyek uralma) magyarázhatja meg a jótól, az erkölcsi jótól való eltérést. Emellett a lelki élet szervezése is biztosítva van. Egyesítő eleme az okosság erénye. Ennek a vezetése és hathatós befolyása nélkül erkölcsileg jó cselekedetről szó sem lehet, úgyhogy ennek a hasonmása (esse sec. rationem formájában) rá 1 Ebben az értelemben mondjuk: sapiens dominatur astris. I—II. 9. 5. ad 3. 2 Hogy miként vezeti le Szent Tamás ebből Isten bűntelenségét és a hibázás metafizikai lehetetlenségét, kifejtettük Heiligkeit und Sünde. .. 141. s köv. old. 3 V. ö. u. o. 318. s köv. old. 4 V. ö. Hitvédelmi tanulmányok 185. s köv. old. 5 VoluntaS est facultas suppositi. Erről bővebbet 1. Heiligkeit und Sünde... 157. s köv. old. Az akarat általános beállítottságáról u. o. a tárgymutató «Wille» jelszava alatt. 6 V. ö. Örök eszmék... c. művünk Az eszmei magvak Szent Tamás világnézetében c. értekezését, 72. s köv. old.
