Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: A bűnszenny
A BUNSZENNY 209 hogy miként lehet valami önmagában egy, viszonylatai szerint pedig többszörös.1 Az ontológiai szemlélet mibenléte igen szépen kitűnik az eredeti bűn szennyének magyarázatánál. Szent Tamás ugyanis azt állítja, hogy ez nem térhet vissza, ha a keresztség egyszer eltörölte.2 Cum enim omnium peccatorum mortalium genera hoc commune habeant, quod gratiam tollunt, non omnium una est macula, sed diversae, sec. quod defectus gratiae ad diversas causas refertur. Unde defectus gratiae ex actu luxuriae proveniens, est macula illius peccati, et sic de aliis. Unde non redit macula peccati alicuius, quantumcumque gratia subtrahatur, nisi per reiterationem causae. Causa autem, per quam macula originalis relinquebatur in anima, erat ipsa propagatio humanae naturae, quam impossibile est reiterari circa eundem hominem. Et ideo macula originalis redire non potest. Sed defectus ille gratiae, qui per peccatum mortale incidit, erit macula vel luxuriae, vel homicidii et sic de aliis.3 Ezek után megértjük Szent Tamás leírását, amelyet a bűnszennyről ontológiai értelemben ad: macula in anima non ponit naturam aliquam, sed solam gratiae privationem, tamen cum respectu ad actum peccati praecedentem, qui huius privationis causa fuit, vel esse potuit* Rövidebben a maculât mint privatio nitoris gratiae-t jellemzi,5 okát rendben ez (nem időlegesen, hanem mint ontológiai mozzanat) előzi meg a bűnt. Hasonlóképen mondhatjuk, hogy a macula, a lélek elerőtlenedése után következő bűnök a bűnszennytől függenek, bár ennek sokszrorozódása a bűntény következménye. 1 A jogászok nyelvén ezt így fejezhetnők ki : minden halálos bűn újabb jogcím a kegyelem megfosztásához. A lélektani felfogás alapját Heiligkeit und Sünde... 197. o. jeleztük és bővebben fejtjük ki ebben az értekezésben. 2 II. Dist. 32. 1. 1. ad 2. 3 Ez a szöveg mutatja, hogy milyen hűségesen alkalmazkodik Szent Tamás a testi születés és a lelki újjászületés eszméjéhez. Nikodémus vetette föl a problémát, Krisztus adta a megoldást. (Ján. 3.) A megszentelő kegyelem hiánya a testi születés következménye, megszerzéséhez pedig egy új atyaság, ill. egy új élettényező szükséges. Ez Krisztus éltető ereje, amely a keresztből táplálkozik. Nem a természet körébe tartozó fényt és csillogást kap. Mert már ez is különös dicsősége a léleknek. Mint ilyen is Isten képmása, az anyagi világ ura, amennyiben a használat révén rányomhatja saját eszméit és új létformát, (esse sec. rationem) alakíthatja ki belőle. A kegyelem tisztább és sajátosabb Isten-képpé alakítja a lelket. Ezt a folyamatot és ennek az eredményét mondjuk újjászületésnek (imago recreationis). Ha tehát a nitor gratiae-t közelebbről akarjuk meghatározni, akkor az istenképiség fogalmát kell megjelenítenünk. Megtaláljuk benne a tisztaság, az erő, a könnyedség vonásait, az Istenhez való viszonyítás szerint pedig a fönséget és egy olyan élettér megnyitását, amely kizárólag Istennek sajátja. Ebből látjuk, hogy miként kell megalkotnunk a privatio nitoris gratiae, a bűnszenny fogalmát. 4 I—II. 109. 7. így foglalja ezt össze röviden: maculam incurrit, inquantum privatur decore gratiae ex deformitate peccati. 6 I—II. 86. 1.; 89. 1. Theologia. 14
