Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 203 halálig». A TtsQÍÁvnog szót megtaláljuk Zsolt. 43, 5. fájdalmas kérdésében is : «Miért vagy szomorú, én lelkem?» De idézésről nincsen szó, — az Úr Jézus e szóval megrendítő módon fejezi ki lelke legbensőbb érzelmeit. Azonban világosan Dán. 7, 13-ra és Zsolt. 110, 1 -re utal az Úr Jézus 14, 62-ben, amikor a jeruzsálemi főtanács előtt, Kaifás főpap kérdésére : «Te vagy-e a Krisztus, az Áldottnak a Fia?» — ünnepélyes formában így felel : «Én vagyok ; és látni fogjátok az Emberfiát a Hatalom jobbján ülni és eljönni az ég felhőiben». V. ö. Mát. 26, 64; Luk. 22, 69. Mindkét ószövetségi helyről már fentebb beszéltünk Márk 13, 26. és 12, 36. tárgyalásánál. A «Hatalom» (ôùva/uç) elvont rabbi- nikus kifejezés «az Isten» helyett; az Úr Jézus a zsidó főpap előtt reá- bizonyítással él.1 A fisra rü>v veyehüv kifejezés megegyezik a LXX-val ; Szent Máté és Szent Lukács kifejezésével (èni rôjv vecpeÁ&v) Theodotion fordítása egyezik meg. 15, 23. Az epével kevert bor (Mát. 27, 34.) és az ecet (36. v. ; V. ö. Mát. 27, 49; Ján. 19, 28. 29.), amelyet a római katonák Jézusnak nyújtottak, Zsolt. 69, 22. gondolatát juttatja eszünkbe, de míg Jézus történetében megrendítő valóságról van szó, a zsoltár szava egyszerű közmondásnak látszik: «Sőt enni nekem epét (így LXX; TM: mérget) adtak, Szomjúságomban ecettel itattak». 15, 24. (V. ö. Mát. 27, 35; Luk. 23, 34; Ján. 19, 24.) előadja, hogy az Űr Jézust keresztre feszítő katonák «szétosztották ruháit, sorsot vetve reájuk», de nem mutat reá arra, hogy ezzel a Zsolt. 22, 19-ben olvasható jövendölés ment teljesedésbe. Ugyanígy, amikor Szent Márk 15, 29-ben elbeszéli, hogy a kereszt előtt elhaladók gúnyosan «a fejüket mozgatták» (v. ö. Mát. 27, 39.), szintén nem gondol a Zsolt. 22, 8-ban említett gúnyos fej mozgatásra. A 34. versben azonban arámi nyelven, de TM-nak megfelelően idézi a kereszten szenvedő Úr Jézus imáját, a 22. zsoltár bevezető szavait (2. v.) : eAcot sXmt Xa/rá oaßax&a.vei (héb : ->?rOT?) és ezeket görögül meg is magyarázza («Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?». Azonban az evangélista csak értelem szerint követi az Alexandriai fordítást és elhagyja annak kiegészítését, mely a héber szövegben olvasható. Szent Márk szövege így hangzik : ó &sóq fÁOV, ô fteôç [iov, eîç rí èyxaréXméç /re ; — LXX : 'O êeoç ó êéoç fiov, 7ioôa%ËÇ /lói- Iva rí èyxarékmèç (A: èyxaréXsméç) /re; V. ö. Mát. 27, 46. — Az Üdvözítő ezt a messiási zsoltárt imádkozta a kereszten és azt betűszerint önmagára értelmezte. Szent Márk evangéliumának utolsó ószövetségi vonatkozása a 1 E kifejezésre nézve v. ö. Zsid. 1, 3: éxáíhoev êv ôeljigi rijç (ieyaXa>- avvrjç év vtprjXoÏQ. — U, o. 8, 1 : rov ftgóvov rijç fieya?,wavvr]ç év roïç ovgavoïç.
