Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
200 PATAKY ARNOLD «Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene». Az idézet kissé megrövidíti TM-t és az Alexandriai fordítás szövegét, mert elhagyja az eíjul ó rov nazgôç aov szavakat. Figyelemreméltó, hogy a d êeôç ’Aßgad/ii olvasás ismét az Alexandriai fordításnak az A kódexben olvasható szövegváltozatával egyezik meg (B: deog ’Aßgaß/u.). Az Üdvözítő a bibliai helyből a halottak feltámadását bizonyítja : az Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene. — A párhuzamos helyek : Mát. 22, 24. 32 ; Luk. 20, 28. 37 ; a rabbinikus idézési mód is megvan Luk. 20, 37-ben. Amikor a 12, 28-ban említett írástudó az Úr Jézustól a főparancsolatot kérdi, az Üdvözítő a 29—31. versben Móz. V. 6, 4. 5. és III. 19, 18. összeolvasztásával felel neki. A 29—30. vers szavai a «Sema<' Jisrael» imádság bevezetését képezik. Az evangélista szószerint követi az Alexandriai fordítás A, F kódexeiben olvasható szövegváltozatot, de a ôwà/tecoç szó helyébe a hasonló jelentésű îa%voç szót teszi és (Mátéhoz hasonlóan) a mondatot egy taggal megtoldja: xai èÇ 6h]ç rijç ôiavolaç aov (Mát. : êv öXrj rfj ôiavoia aov). B xagôiaç helyett ôiavoiaç-t és ôiavoiaç helyett xagôiaç-t mond. A Leviticusból vett idézet szószerint megegyezik a Hetvenes fordítással. Mindkét helyen a LXX híven visszaadja a héber szöveget. Az írástudó válasza (32— 33. V.) az Úr Jézus szavaihoz kapcsolódik és ezeket körülírja. Az Üdvözítő e helyen betűértelemben idézi az ószövetségi szentírásnak örökérvényű parancsát. V. ö. Mát. 22, 37. 39. Szent Lukács ezt az ószövetségi helyet az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd bevezetésében (10, 27.) idézi. Ugyancsak betűértelemben idézi az Úr Jézus 12, 36-ban a messiási Zsolt. 110, 1-t, azt a Szentiélektől sugalmazottnak mondja és reá- bizonyítással (argumentum ad hominem) avzoç Aaveiô eïnev èv rœ nvevfiazi rw áyíco szavakkal vezeti be: «Szólt az Úr az én Uramnak : Ülj le jobbom felől, Míg én ellenségeidet Lábad alá nem vetem». Az idézet teljesen megegyezik a héber szöveg gondolatával és szinte szószerint követi az Alexandriai fordítást; csak abban tér el tőle, hogy az első xvqloç szó előtt elhagyja a 6 névelőt, inonóöiov helyett pedig vnoxárw-t mond. Ez a zsoltárvers egyike azoknak az ószövetségi részleteknek, amelyeket az újszövetségi szentírás a leggyakrabban idéz. Az Úr Jézus a farizeusokkal folytatott vitájában e verset e helyen önmagára vonatkoztatja. (A párhuzamos helyek : Mát. 22, 43. 44 ; Luk. 20, 42. 43.) Szent Péter az ő első pünkösdi beszédében e verset Jézus Krisztus mennybemenetelére magyarázza (Csel. 2, 34. 35.), Szent Pál ugyanebből a zsoltárversből Jézusnak emberi természete sze
