Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
168 PATAKY ARNOLD hiszen az a hitre és az erkölcsre vonatkozó isteni tanításnak legbecsesebb forrása és zsinórmértéke. A szentfrásnak isteni eredetét éppen az újabb kor vonta kétségbe és annak értelmezését illetőleg éppen napjainkban oly sokan tévednek. Bár a trienti szent zsinat újra felsorolta az Egyház kánoni könyveit és a vatikáni zsinat reámutatott a sugalmazás fogalmának helyes értelmére, a múlt század végén akadtak még katolikus szerzők is, akik a szent könyvek abszolút igazmondását csak a hitbeli és erkölcsi kérdésekre akarták korlátozni és a bibliának fizikai vagy történelmi állításait az «obiter dicta» terére utalták, amelyekben — szerintük — már nem kell föltétien igazságot keresni. Ezeket a tévedéseket a «Providentissimus Deus» körirat kárhoztatta és elítélte. Ez enciklika kibocsátásának ötvenedik évfordulója alkalmat nyújt a Szentatyának, hogy a szentírás tárgyában a jelen idők követelményére reámutasson és az Egyház minden hűséges fiát a szentírás tanulmányozására buzdítsa. Maga az új pápai irat két főrészre oszlik : történeti és tanító fejezetre. A történeti rész összefoglalja mindazt, amit XIII. Leo és utódai a szentírás tanulmányozása érdekében alkottak. XIII. Leónak elévülhetetlen érdeme, hogy kimondotta a szentírásnak teljes tévmentességét, bár megállapította, hogy a szentírók is koruk nyelvén beszéltek, mely nem zárta ki sem a meta- phorákat, sem a mindennapi életnek népies kifejezéseit ; arra is reámutatott, hogy a szentkönyvek gyakori másolása közben sok helyen szövegromlások keletkeztek. De a szentíróknak minden tévedése ellentétben állna a sugalmazó Istennel, az örök, szuverén igazsággal. Ezt a tanítást XII. Pius pápa is egész terjedelmében megismétli. A rationalismus támadásai megkövetelik a felvetett nehézségek helyes megoldását, az újabb kor felfedezései új meg új világosságot vetnek a szentírásnak számos állításaira ; ezeknek a feldolgozása megkívánja, hogy napról-napra többen álljanak be a szentírástudomány munkásainak a sorába. Ez a cél vezette XIII. Leót, amikor dicsérte és helyeselte a jeruzsálcmi École Biblique felállítását a Szent Domonkos rendnek Szent István vértanúról elnevezett zárdájában ; ezt a célt tartotta szeme előtt a «Providentissimus Deus» enciklika kiadásával és a Commissio Biblica felállításával («Vigilantiae» apostoli irat, 1902 október 30.). — X. Pius pápa a Commissio Biblicának megadta a jogot, hogy a szentírástudomány terén a licentiatusi és a doktori fokozatot megadhassa az arra érdemes jelölteknek, és nagy gondot fordított arra, hogy az egyes egyházmegyék teológiai főiskoláin a biblikus tudomány méltó helyet foglaljon el. Ugyancsak X. Pius Rómában is állított fel biblikus főiskolát, melynek vezetését Jézus társaságára bízta. — XI. Pius pápa elrendelte, hogy a püspöki szemináriumok biblikus professzorai csak olyanok lehessenek, akik a Commissio Biblica vagy az Institutum Biblicum színe előtt megszerezték az akadémiai fokozatokat. Végül kiemeli a pápai körlevél, hogy X. Pius 1907-ben a Szent Jeromosról nevezett római bencés zárda szerzeteseit megbízta azzal, hogy a Vulgáta új kiadását elkészítsék. Ezek a pápák — XV. Benedekkel együtt — minden alkalmat felhasználtak, hogy az Egyház gyermekeit a szentírás olvasására, tanulmányozására, átelmélkedésére buzdítsák, mely intelmek napról-napra gazdagabb gyümölcsöket is termettek.
