Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
ISTEN ÉS ERKÖLCSI LÉT HARTMANN ERKÖLCSBÖLCSELETÉBEN 145 ként Hartmann Etikájából. Kanttal szemben Hartmann fölfedi az emberi szabadság külső és belső korlátáit, veszélyeit és töréseit. Ez a szabadság «emberi, nagyon is emberi» szabadság. Mégis van benne valami isteni jelleg, amit Hartmann a végletekig felfokoz. Ezt a törékeny, de isteni szabadságot semmiféle hatalomnak és erőnek nem szabad érintenie. Az embernek a lényege ez a szabadság, s bármi is be akarna hatolni ebbe a «szentélybe», megsemmisítené az embert. Ennek a szabadságnak föláldozása talán erőssé tenné az embert, de egyet elrabolna tőle : az embervoltot. Az ember mindent megkaphatna ezért az áldozatért, de elveszítené önmagát. Márpedig minden lény számára a legnagyobb érték saját ön-léte. Habár tehetetlen, a hartmanni ember mégis szabad az alsóbb légrétegek kozmikus, sodró erőivel szemben, de szabad magával az értékrenddel szemben is. Ennek a szabadságnak nem állíthat korlátot még az abszolút lét sem. Mivel az ember szabadsága és az isteni Lét minden- oksága, különösen teleológiai determinációja, nem egyeztethető össze, Istennek nem szabad léteznie. Ha lenne Isten, megszűnnék az emberi szabadság és benne meghalna maga az ember is. Amint látjuk, a modern és eredeti meglátásokban gazdag hartmanni erkölcsbölcseletben egy ősrégi problematika, tévedésében végletekbe fokozódó megoldása merül elénk. A modern terminológia mögött elődomborodik egy örök kérdésre adott téves felelet. És ez a kérdés : Hogyan állhat meg az emberi szabadság az abszolút Léttel szemben? Ez a kérdés kiélezett formája egy még mélyebbről nyíló kérdésnek : Hogyan áll egymással szemben abszolút és viszonylagos lét? Ezeknek a nagy létkérdéseknek megválaszolása dönti el a filozófiai rendszerek sorsát. Ez a kérdés áll a hartmanni Etika mögött is, és ennek a kérdésnek súlyosan téves megoldásában gyökerezik posztulatórikus Isten-tagadása. S ezért itt kell azt megcáfolni. Hartmann posztulatórikus Isten-tagadásával szemben tehát nem elegendő egyik vagy másik oldalról kikezdeni hatalmas filozófiai rendszerét, mert ez könnyen elvezethetne bennünket a lényegtől, annál is inkább, mivel a gazdagon szerteágazó részletmeglátásokban mélyre sejtető igazság és tetszetősen burkolt tévedés egymásba fonódnak, s ezért hirtelen nehéz megállapítani, vájjon valamelyik részlet-teória szerves alapként hozzátartozik-e a posztulatórikus Isten-tagadáshoz, vagy sem? Amint láttuk, Hartmann Isten-tagadása egy titkokkal mély problematikának téves megoldásában gyökerezik : abszolút és viszonylagos lét viszonyának téves meglátásában és ennek a tévedésnek végletekbe csapó következetes végiggondolásában. Abszolút és viszonylagos lét viszonyának problematikájából kiindulva kell megdönteni a hartmanni ateizmust. Itt vannak u. i. a gyökerei. Papp Imre. (Folytatása következik.) Il*eologia. 10
