Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
104 PATAKY ARNOLD élő zsidók undok bűnei miatt, akik gonoszságaik ellenére is remélték az Isten oltalmát, mert hiszen fennáll a templom ! Az Üdvözítő Izaiás szavaival a templom fönségét domborítja ki, Jeremiás fenyegető szavát pedig a saját korára, a templomban folyó üzérkedésre alkalmazza. Párhuzamos helyek: Márk 11, 17 ; Luk. 19, 46. A gonosz szöllőművesekről szóló példabeszéd bevezetésében (21, 33.) az Úr Jézus a szőllő tulajdonosának gondosságát olyan kifejezésekkel írja le, amelyek részben íz. 5, 1.2. allegóriájára emlékeztetnek, melynek alapgondolata : Jahve végtelen szeretete és gondossága a szőllő (a választott nép) iránt, és ezzel szemben a szőllő terméketlensége (Júda népének állandó hálátlansága az Úr iránt a történelem folyamán). Idézésről azonban nem beszélhetünk. Egyébként Izaiás allegóriája a szőllő terméketlenségét emeli ki, míg az Üdvözítő a saját korabeli zsidóság szellemi vezetőinek vele szemben táplált gyilkos szándékára mutat reá. Ugyané példabeszéd tanulságát (42. v.) Zsolt. 118,22. 23. szavaival vezeti be : «A kő, amelyet az építők elvetettek, Szegletkővé lett. Az Úrnak műve ez, Csodálatos a mi szemünkben». Az idézet betűszerint megegyezik az Alexandriai fordítással, átveszi ennek hebraizmusait is (avrr], nXT, éavpaanj, nitbö, nőnem), és híven követi a héber szöveget. A zsoltáros szerint a szegletkő a választott nép, amelyet a pogányok elvetettek (megvetettek) ugyan, de az mégis alapköve lett a messiási világbirodalomnak. Az építők megnevezése csak az előadás élénkítésére szolgál. Az Úr Jézus ezt a zsoltárrészt tipikus és kiváló értelemben (sensu eminenti) közvetlenül önmagára, az Isten országának legszilárdabb alapkövére és szegletkövére vonatkoztatja. Ugyanezt az értelmezést megtaláljuk a párhuzamos evangéliumi helyeken (Mk. 12, 10. 11 ; Luk. 20, 17.), Szent Péter egyik beszédében (Csel. 4, 11.) és első levelében (2, 4. 7.), valamint Szent Pálnál (Ef. 2, 20.) is. Azokban a vitákban, amelyeket az Úr Jézus a nagyhét napjaiban az írástudókkal folytatott, természetszerűen sok az ószövetségi vonatkozás. A szadduceusok a sógorházasság törvényével (Móz. V. 25, 5. 6.) akarják ad absurdum vinni a feltámadás gondolatát (22, 24.), de példabeszédük bevezetéséül csak értelem szerint hivatkoznak a Deutero- nomiumnak említett törvényére. Az Úr Jézus válaszában (32. v.) az evangélium szószerint idézi Móz. II. 3, 6. szavait TM és a LXX szerint, (elhagyva a ő #£0ç tov nazQÔç aov szavakat és az idézetben a êeoç szó előtt mind a háromszor megismételve a névelőt), annak az igazolására, hogy a pátriárkák élnek, mert az Isten nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene : «Én vagyok Ábrahámnak az Istene és Izsáknak az
