Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Ivánka Endre: A platonizmus és az aristotelizmus szerepe a keleti és nyugati szellemiség kialakulásában
EGY KÖZÉPKORI HITTÉRÍTŐ LEVELE 85 hogy az Isten ellenségeddé, az angyalok tőled száműzöttekké legyenek, de az emberek kövessenek. A józan megfontolás ellened szól, az igazság legyőz téged, a szív szava megcsal ; a külső forma első megnyilatkozásában nyilván magához láncolt, ellenkezőjére változott életmódod (azonban) megzavar és a kereszténység ellenségévé tesz. Gondold meg, a szaracének megbámulnak, a zsidók nyelvükre Vesznek és az emberek általában ugyanezt teszik veled. Kérlek téged, térj vissza szívedhez, legalább ezt győzd le, zárd le gonosz szándékod szűk ajtaját ! Midőn távoltartod vérfertőző ifjúságodtól Évádat, magamról ítélvén hasonlónak tartalak, keress csak egy alkalmas rést emlékezeted számára. És bűnöd terhével súlyosítsd kiközösítésed kötelékét. Mentségedet tedd félre ; keresd, ahogy csak tudod, hol, hogyan, és miért adtad át testedet a gyönyörűségeknek. Annál bátrabban, gyorsabban és férfiasabban térj ismét magadhoz, mennél szembetűnőbben, mennél veszedelmesebben buktál el. Te vagy az Úrnak az a bizonyos nazarénusa, és akárcsak egy Áron fiai közül, szent olajjal felkenten ott állsz Eszdrával a szent lépcsőn, s hirdeted az Úr keresztjét a hűséges nép okulására. Jaj, most már folytonos szégyen (a részed), az erő adományát elvesztetted, értelmed gyeplői meglazultak, erőtlen bensőd tehetetlen, múlandó dolgok megtévesztettek, húsodban alattomosan megvakitottak, a fajtalanság börtönében ülsz, nehéz malomkő terhe kimerített, a szórakozások megcsaltak ; előbb a filiszteusok körülötted ugrándozó seregei érzelmeidből kiforgattak, teljesen hasonlóan a legerőteljesebben hadakozó Zsidó ellen (felvonultakhoz), hogy téged, mint egy új Sámsont birtokoljanak, fogva tartsanak és tettben és lélekben rabként őrizzenek. És mondom, megcsúfolt áldozatosságodnak ez a gyalázata, és a kor- holásra méltó külső jelnek már az új kegyelem idejében való kifejezésre juttatása, a hazúg, helytelen iránynak nyilvános megvallása, valamint az a kijelentésed, hogy feleded Teremtődet, aki téged kedvel, ha nem is testi, de emberi bensőd lelki szemeit megzavarják, tönkreteszik, elárulják és megrontják. Bátorságod nagyobb a kősziklánál és szíved az ércnél keményebb, ha nem veszed észre megsebzett lelkiismereted terhét, aminél kínosabbat, aminél nehezebbet, aminél nyomasztóbbat nem találsz a világon. Te, aki egykori szegénységedben gazdag voltál, hirtelen összeroppantál. Ellenséged szorongatta a nyakadat, megsemmisített és mintegy intő jelként odaállított elénk, körülvett lándzsáival, megsebezte szemérmedet, nem alkotott (téged), odalökte tested darabját (= húsodat) a földre, sebet sebre tépdesett rajtad, mint valami óriás beléd rontott. Gondolkozásod felszínes, igazságérzeted eltűnt, s bűnödről a piacokon, mint Szodoma bűnéről (prédikálnak) szónokolnak. Figyelj rám még egy kissé, amíg beszélek, hogy emlékezetedbe idézhessem ama korábbi állapotodnak magasztos mivoltát, és békóbavert lelkiismereted régi táplálékát ; neked, aki már nemcsak, hogy nem vagy választott a kiválasztottak között, nem vagy társ az asztaltársak között, hanem a bukottak közt is a hitványabb, a kirekesztettek között is az alábbvaló, a vádlottak között is a vétkesebb, az élettársaid között is a bűnösebbnek számítasz. Jaj,
