Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Ivánka Endre: A platonizmus és az aristotelizmus szerepe a keleti és nyugati szellemiség kialakulásában
82 BENDEFY LÁSZLÓ Fr. Andreas története mindenesetre egyedülálló a maga korában. Fr. Petrus leveléből a következőképen rekonstruálhatjuk az előzményeket : Andreas testvér (O. F. M.) előkelő származású ifjú volt. A bugiai királyi házzal tartott rokonságot. Minthogy Bugia3 algériai kikötőváros és a XIII—XIV. században még független arab város volt, valószínűnek, sőt majdnem bizonyosnak mondhatjuk, hogy Fr. Andreas nem európai, hanem arab származású lehetett. Tudjuk, hogy a ferencesek, miként a dominikánusok is, szívesen éltek azzal a lehetőséggel, hogy különféle déli és keleti népek bennszülött ifjaiból neveljenek hittérítő gárdát maguknak. Úgylátszik, ezek közé tartozott Fr. Andreas is. Mint hittérítő és felszentelt pap, Keletre került, mégpedig messze keletre. Fr. Petrus célzást tesz levelében arra, hogy Andreas testvér szélső őrhelyen állott. Talán Bokhara környékén, vagy India Minorban játszódtak le az alábbi események, mert ezek voltak ebben a korban a latin kereszténység keleti bástyái és ezeken a területeken a dominikánusok kezében volt a vezetés. Ezért is jutott el az eset híre a dominikánusokon keresztül Nyugatra, s ezért irja a dominikánus Fr. Petrus gyönyörű levelét «a gyalázatos és szégyelnivaló szolgának», «Krisztus egykori bajnokának.» Petrus testvér mindenesetre igen súlyos szavakkal festi Fr. Andreas hitehagyását. Ahogy a leveléből látjuk, Fr. Andreas már abban az időben is, amikor még mint hittérítő működött a szaracénok között, érdeklődéssel fordult Mohamed tanítása felé. De talán még nagyobb vétke volt, hogy nem tudta legyőzni férfiúi természetét. «Ismerem teljes egészében állati szenvedélyedet, írja keserűen Fr. Petrus, hogy megátalkodott lélekkel egyedül csak a húst és vért hajhászád, mialatt isteni szolgálatra hajtottad nyakadat (Ez a körülmény is arra enged következtetni, hogy Fr. Andreast valóban forróvérű afrikai bennszülöttből nevelték katolikus hittérítővé.) Később az a szerelmi viszony, amelyet őrhelyén folytatott, súlyosabb következményekkel járt : gyermekei lettek. «. . . hús- és vér fiakat, egy kóbor, rossz hírű nőnek a gyermekeit hozod a világra,. ..» olvassuk. Természetes, hogy ilyen körülmények között Fr. Andreas ellenállóereje eleve megtört. Megtört, mert kegyelmi állapotát elveszítette s megtört, mert bűnös viszonyán és annak gyümölcsein keresztül rabláncok kötötték a földhöz. Bukása valóban szégyenletes és majdnem egyedülálló. Mohamedánná lett, mégpedig nemcsak felszínesen, hanem az iszlám előírásainak megfelelően minden külső forma szerint is. (Ebből az következik, hogy már mint csecsemő nyerte el a keresztség szentségét, s nem mint mohamedán ifjú került a ferencesek védőszárnyai alá.) De még ennél is súlyosabban esik latba, hogy András testvér — most már Abdalla (Abdullah) — lélekben is elszakadt Krisztustól, sőt Krisztus barátjából Annak ellenségévé, a kereszténység apostolából annak üldözőjévé lett. Valóban mekkora lelki eltolódásnak kellett egy emberben végbemennie ahhoz, hogy kiváló hírű, példásan dolgozó messze földön hires * Bugia: kikötőváros Algériában, a Bugiai öbölben, 175 km-rel keletre Algertől. Mai neve Bougie. — V. ö. Bugia címszó alatt írottakkal az Enziclo- pedia Italiana VIII. kt. 58—59 11. A. Móri és Fr. Beguinot tanulmányával.
