Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Ivánka Endre: A platonizmus és az aristotelizmus szerepe a keleti és nyugati szellemiség kialakulásában
80 MÓRA MIHÁLY amely, mint jogtörténeti munkához egyedül illik, nem huny szemet a kánonjog — nem ius divinum jellegű — intézményeinek változható és fejlődésképes jellege előtt. A szakember persze azzal tisztában van, hogy Kurtscheid munkája csak egészen nagy vonásokban nyújthat képet a kánonjogtörténetről, s elengedhetetlenné teszi a monografikus feldolgozások, de mindenekelőtt a források tanulmányozását. Mint a pálya kezdetén álló jogtörténész első eligazítója, az ismert anyag későbbi felfrissítő eszköze, a kánonjogtörténet iránt érdeklődő világi jogtörténész első útmutatója azonban jó feladatot tölthet be. Azokat persze, akik csupán egy rövid — és lehetőleg minél rövidebb — tankönyvszerű összefoglalásból akarják meríteni kánonjogtörténeti ismereteiket, nem fogja kielégíteni a mű kitűzött céljának megfelelő sommás előadási mód : nem találnak benne hézagmentes és kényelmes segédeszközt, amely mellőzhetővé tenné a források és monográfiák közvetlen tanulmányozását s amelyre fel lehetne építeni forrásokat másodkézből csillogtató (de ezt elhallgató) eszmefuttatást. Hogy pl. a három- kötetes «Bischofsgut und mensa episcopalis» fentebb említett szerzőjénél maradjunk, munkáinak tanulmányozása már azért is elengedhetetlen, mert amíg korábban úgy tudtuk, hogy a középkorban az egyházi javaknak a világi hatalom részére elvonása főleg a karolingi időkben zajlott le, azután visszafejlődött és végül egészen megszűnt és csak II. Henrik alatt ismétlődött meg, a grazi egyházjogász az egyháztörténetileg is olyan fontos fejlemény állandó növekedését mutatta ki és éppen a X. századra találta meg annak csúcspontját [Persze, az ilyen «finomságok» (vagy talán nem is olyan finomságok) észrevevé- sét hiába keressük azoknál, akik számára a kánonjogtörténet csak a tankönyveknél kezdődik el, de ott aztán be is fejeződik.] Ez a kutatási eredmény újabb gyűrűket vetett, ez ösztönözte K. Voigt-ot is arra, hogy a régebbi eredményeket a kolostorok területén újabb vizsgálat alá vegye (Die karolingische Klosterpolitik und der Niedergang des westfränkischen Königtums ; Laienäbte und Klosterinhaber, Kirch. Abh. 90—91. füz., Stuttgart, 1917). Az egyetemi előadások gyakorlati szükségleteiből kinőtt könyv minden bizonnyal hozzá fog járulni ahhoz, hogy az önálló kánonjogtörténet megizmosodása, amelyet századunk nagy kánonjogtörténészei, de utánuk pápai megnyilatkozások is sürgettek, bekövetkezzék s remélhetőleg jótékonyan fog hatni a hazai kánonjogtörténet művelésére is. Néhány kisebbjelentőségü és nem értelemzavaró sajtóhiba elkerülte a korrektor figyelmét (pl. 104., 251., 318. 1.) Őszinte örömmel várjuk a további befejező rész megjelenését. A szorgalmas szerző ezt ugyan már nem érhette meg, mert élete művének szánt jogtörténete első kötetének megjelenése után 1941 nyarán a tudomány veszteségére elköltözött az élők sorából, de a hírek szerint a kéziratban készen hagyott befejező rész megjelenésének nem lesz akadálya. Ebből bizonyára nem fog hiányozni az okleveles anyag erősebb kihasználása, amelynek az első részben — jórészt a dolog természeténél fogva — kisebb tér jutott, valamint az ilyen összefoglalások használhatóságát megkönnyítő név- és tárgymutató sem. Mira Mihály.
