Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Senkár Lajos: A megszentelő kegyelem ontológiai mibenléte
A MEOSZENTELŐ-KEOYELEM ONTOLÓGIAI MIBENLÉTE 45 E forma viszont metafizikai nyelven nem lehet más, mint az új, vagyis természetfeletti létmód lényegadó alapkategóriája, mely mint ilyen, szükségszerűen átfogó. Az isteni természetben való részesedés új természetet jelent,1 mely ezáltal gyökere és további formája lesz minden más természetfeletti és üdvrendi felkészítésnek.1 2 E gyökérszerűség kettőt mond : fizikaiságot, szemben a morális jelleggel, és analógiát. T. i. az új természet valóságosan ugyan, de csak analog módon új, nem pedig sajátos értelemben. Ez valós értékkel egészen a lélek mélyébe vagyis mivoltába nyúlik bele3 és azt állítja át (ordonner) az új létrendbe.4 Ezért is gyökérszerű. Az analóg- jelleg ismét kettőt jelenthet : részben megóv a pantheizmustól, részben az új életelvnek isteni minősültségére pozitíve rámutat, amennyiben t. i. a hasonlósági, helyesebben az összehasonlítási alapot, az új természetnek létrendien minősítő szerepét, sőt annak principium-mivoltát hangsúlyozza ill. feltételezi. Ennek az analógiának világánál variáljuk az új élet, új természet, új létiség stb. fogalmait, s alapjában feltételezzük azt a princípiumot,5 ami hagyományos teológiai tanítás szerint maga a kegyelem. Új létrendet kell ennek hordoznia s kifejeznie, megformálnia és összefognia, nem lehet tehát maga egyszerűen kategóriás lét, hanem eléggé átfogóan extensivnek és intensivnek kell lennie : Egy új létrend nagy-egészét kell átkarolnia (transcendentia extensiva), de oly erősen és mélyen (transcendentia intensiva), hogy szinte fizikai gyökérszerűséggel áthassa a nagyegész minden tényét és energiáját, összes valós (kategóriái) vonatkozásait, máskülönben nem lehetne az új rend valóságos formai oka és princípiuma. 5. Tanulmányunk szintéziséhez hozzátartozik, hogy nehány szempontot adjunk az ú. n. transzcendens vonatkozásról ellentétben a kategóriái vonatkozás fogalmával, s mindjárt utána alkalmazzuk is e szempontokat a kegyelem ontológiai mivoltjára. Transzcendenciára csakis transzcendencia felelhet meg elégségesen. Meggyőződésünk, hogy a kategóriák sohasem magyarázhatnak meg transzcendens mozzanatokat. Még kevésbbé szolgálhatnak létrendi alapul. Fokozottabb mértékben áll ez a megállapításunk az ú. n. kategóriái vonatkozásra (rei. secundum esse), mely léttartalmilag szükségszerűen kimerül az «esse ad» fogalmában. Ezzel szemben a transzcendens reláció 1 «Geburt und Bildung eines bereits einmal erschaffenen resp. geborenen und gebildeten Wesens.» — M. Scheeben : Handbuch. §. 170. n. 891. 1. 2 Cf. Ripalda : De ente supern. L. VI. Disp. ult. Sect. 5. n. 78.; «le principe radical de l’opération qui est propre à Dieu». — Dictionaire, Paris. 1924. sub : grâce divine. 3 «consiste à ordonner l’essence de l’âme à la fin surnaturelle». Dictionaire, sub : grâce divine. 4 Cf. Suarez : De gr. L. 7. c. 9. ; M. Scheeben : Handbuch. §. 168. n. 827. 5 «permanens vitae supernaturalis principium». — Casti connubii, 1930. Denz. 2237.
