Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Senkár Lajos: A megszentelő kegyelem ontológiai mibenléte
A MEGSZENTELŐ-KEGYELEM ONTOLÓGIAI MIBENLÉTE. 1. A megtagadott vagy rosszulismert természetfelettiségnek nem gyakorlati, hanem elméleti problémája a megszentelő kegyelem ontológiai mivoltának kérdése. A dogmatörténet jelenlegi álláspontján szakemberek teológiailag biztosnak mondják, hogy a megszentelő kegyelem ontologiailag az aristotelesi minőségfajták habitus kategóriájába sorolható. Ez a besorolás természetesen nem érinti a kegyelem (mindig megszentelő, «habituális» kegyelmet értve rajta) ténykérdését, mely a Tri- dentinum szerint1 minden vitán felül áll, s mint ilyen — dogma. Biztos azonban az is, hogy a kegyelem mibenlét-kérdésében, főleg ontológiai tekintetben még nem mondták ki az utolsó szót. A Tridentinum ezt sem a maga egészében, sem részleteiben nem definiálja.1 2 Az ismert dogmatikai kézikönyvek természetszerűleg foglalkoznak a kérdéssel, de még a forrásnak számító nagyok is (Szent Tamás, Suarez, Ripalda, M. Scheeben stb.) inkább összefüggéseiben (kegyelem és bűn ; kegyelem és erények stb.) és formai mivoltában kezelik a kegyelmet. Ennek inkább teleologicuma, mint ontologicuma van fejtegetéseik első helyén. Az aristotelesi kategóriák elégtelenségét mindnyájan érzik, s nagyon helyesen hangoztatják, hogy a kegyelemnek, mint természet- feletti ténynek a természetről mintázott kategóriái nemcsak analógok, hanem az analógián belül is szükek maradnak. Szerény véleményünk szerint teológiánk nem hangsúlyozta még eléggé az aristotelesi kategóriáknak emez elégtelenségét, s nem nyoma- tékozta még elég erősen, hogy a természetfölöttiség, nevezetesen a kegyelem, mint eme természetfeletti világ formai oka és ténye, korántsem intézhető el valamelyik aristotelesi kategóriával, úgy mint az történt eddig. Még az analógián belül sem. Más kérdés, jelenleg nem tartozik ide, az egész aristotelesi kategória-rendszer problematikája. Komolyan vitás és erősen megkérdőjelezhető az egész rendszer teológiai, nevezetesen dogmatikai értéke, noha a természeti világ analízisére és szintézisére egyelőre jobbat nem mondhatunk. Kétségtelen, hogy a philosophia perennis pótolhatatlan segítséget nyújt, de még megközelítően sem dolgozta ki a theologia perennis-t. Nevezetesen a természetfölötti1 Trid. 6. cp. 7. 2 Ripalda s még mások e kérdésben másként vélekednek.
