Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
366 PÉTERFFY GEDEON A gazdasági problémák megoldása tehát, éppen politikai vonatkozásainál fogva, rendkívül szorosan összefügg a hatalmi terjeszkedés, imperializmus problémájával. XII. Pius pápa éppen ezért szögezte le 1941 karácsonyán mondott beszédében, az új nemzetközi rend alapvető feltételeinek első pontjában : «Az erkölcsi elvekre épített új rendben nincs helye a szabadság vagy más nemzetek integritása és biztonsága megsértésének, bármekkora legyen is a területi kiterjedésük vagy a védelmi képességük. Ha kikerülhetetlen, hogy a nagy államok nagyobb lehetőségeik és nagyobb hatalmuk alapján állapítsák meg az utat a gazdasági csoportok felállítására maguk között s a kisebb és gyengébb nemzetek között — nem kevésbbé elvitathatatlan ezeknek a kisebb népeknek a joga politikai szabadságukhoz, semlegességük sértetlen fenntartásához az államok közötti konfliktusokban, a természetjog és a nemzetközi jog szerint, mert csak ilyen módon érhetik el a közjót és saját népük anyagi és lelki jólétét». S bár úgy látszik, hogy ma a gazdasági hatalom elválaszthatatlan a politikai imperializmustól, mégis éppen a mai viszonyok között tűnik ki egyre jobban, hogy a kettőt el lehet és el kell választani egymástól. Nyilvánvaló ez, ha meggondoljuk, hogy ma a politikai hódítás nem jelent mindig gazdagodást. Egy nemzet gazdagodásának lehetősége nem az anyagi javak kizsákmányolásában, hanem a gazdasági élet egészséges működésében áll. Erőszakos hódítások alkalmával, ha ki akarják ragadni az eredeti birtokosok kezéből a javakat, akkor legtöbbször teljesen megszűnik és tönkremegy a gazdasági élet, ha pedig tovább működik, akkor meg kell maradnia az eredeti lakosok kezén.1 A kapzsiság eredeti bűnétől kell tehát megszabadítani a politikai hatalmat, és a káros politikai befolyásoktól a nemzetközi gazdasági életet, mert csak így lehet szó a nemzetközi közjó megvalósításáról. Mikor azt állítjuk, hogy a nemzetek egymásközötti életét az egyetemes törvényes igazságosságnak kell rendezni, amely mint a nemzetközi közjó követelményét kívánja meg a föld javainak igazságos elosztását, nem szabad elfelejtenünk, hogy a közjó megteremtéséhez mindenkinek hozzá kell járulni. Amennyit hozzáad valaki a világ közös javához, annyit igényelhet belőle magának az igazságosság címén. «A közjó nem készpénz, hanem emberi erőkkel és fáradsággal kibányászandó nagy kincs. Csak azzal lehet belőle meríteni, hogy mindenki a helyén van és ott munkás kézzel dolgozik, alkot és valamit hozzátesz ehhez a nagy kincshez, és segít kibányászásában.»2 Ennek megvalósulása azonban már feltételezi a békés politikai együttműködést a nemzetek között. A gazdasági téren is megvalósulást kereső szolidarizmusnak tehát polisunt quantum ad proprietatem, sed quantum ad usum non solum debent esse eius, sed etiam aliorum.» II—II. 32, 5. 1 « I moderni organismi economici passano difficilmente da una mano all’altra. Una volta distrutti, sono distrutti per tutti. » állapítja meg Gonelia, (i. m. 68. o.) 2 Horváth Sándor : Társadalmi alakulások és a természetjog, Budapest, 1942. 26. o.
