Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
338 PAPP IMRE ugyanazt a képet mutatják közeiről és apró részleteiben, ami a történelmi távolságból nagy vonalakban vetitődik felénk. így azok a kérdések, amelyek a történelmi tények vizsgálatában elénkmerülnek, a pszichológia síkján újra visszatérnek és határozottabb formát kapva, még jelentősebbé súlyosodnak. Vagyis : lényegében különbözik-e egymástól az erkölcsi és vallási magatartás? Milyen élménytartalomnak kell tudatunkba lépnie, hogy sajátosan erkölcsi, illetve vallási élményről beszélhessünk? A lélektani vizsgálódás alapján egyet határozottan állíthatunk : erkölcs és vallás nincsenek ellentétben egymással, nem zárják ki egymást. Hisz teljesen egybe simulva, úgyszólván egymásba válva jelentkeznek a lélek átélésvilágában. Ezáltal csak megerősödik a történelmi tények tanúbizonysága. Ott sem az ellentétekben és ellentéteken át kell keresni erkölcs és vallás kapcsolatát, hanem ellenkezőleg : a szoros egybefonódásban eltünedező különbözőségeket kell kidomborítani, nehogy azonosnak lássuk azt, ami különböző, s így tévesen rajzoljuk magunk elé erkölcs és vallás viszonyát. Tehát nem a nagy távolság, hanem a nagy közelség miatt nehéz meglátni erkölcs és vallás világának határvonalát és benső összefüggését. Nem az a probléma, hogyan lehet a két világot összefüggésbe hozni egymással, hanem az, hogyan lehet bennük megtalálni azt a lényegi vonást, ami által legélesebben elkülönülnek egymástól. De egyáltalán elkülöníthető-e egymástól az erkölcsi és vallási szféra? Talán mindkettő egy egységes világ más- és másfokú megvalósulása? Talán úgy viszonylanak egymáshoz, mint tökéletlen és tökéletes, kezdetleges és befejezett, részleges és kiegészült? S ha valóban így van, melyik a tökéletlen és melyik a tökéletes, melyik a kiindulás és melyik a beteljesülés? Vájjon az erkölcs nem más-e, mint a vallási életforma integrális eleme, részleges megnyilatkozása, s vájjon igaz-e az az elmélet, amely szerint a vallás nem más, mint sajátos, primitív képzetekkel átfestett és még ezektől meg nem tisztult kezdetleges erkölcséleti forma? Ezek a kérdések már jól bevilágítanak szövevényes problematikánk mélyére. A rájuk adott feleletek határozzák meg alapvető nagy vonalakban erkölcs és vallás viszonyát. Hogy ezeket a feleleteket megtalálhassuk, tovább kell haladnunk problémafejtésünkben. A pszichológiai tények vizsgálatát át kell mélyítenünk tárgyi tartalom-elemzéssé. A lelki élményekben meg kell keresnünk a tudatba merülő tárgyi tartalom lényegi vonásait. Mind az erkölcsi, mind a vallási átélések, amellett, hogy sajátos benső, lelki állapotot fejeznek ki, lényegileg mindig bizonyos külső tárgyra irányulnak : intencionális lélektani jelenségek. így végső értelmüket és jelentésüket a tárgyi síkban találják meg : abban a tárgyi mozzanatban, ami sajátos jellegüket lényegileg meghatározza. Actus specificatur ab obiecto. Az erkölcsi és vallási élmények értékélmények. Létet magyarázó
