Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Petruch Antal S. J.: Lemondott-e Kálmán királyunk a guastallai zsinaton az invesztitúráról?

Eddigi vizsgálódásunkat abban foglalhatjuk össze, hogy az általunk ismert minden forrás, mely Kálmán királynak a guastallai zsinaton történt lemondásával hozható összefüggésbe, BoR-ra, ez pedig a pápai registrum-ra megy vissza,1

Mit mond BoR a lemondásra vonatkozólag?

Beszámol arról, hogy a) egy magyar király b) II. Paschalis alatt

c) a pápa figyelmeztetésére d) lemondott az invesztitúráról, ej melyet addig ősei gyakoroltak, d) a jövőben a püspökök kiválasztása a kánonok előírása szerint fog történni.2

Nem szól azonban a) a lemondó magyar király nevéről. Csak a XV. századi Hermannus Cornerus (f 1437) tudja azt, hogy Róbertnek hívták; e szerző 1115-re teszi a lemondást ; abban az időben azonban nem volt ilyen nevű királyunk.

b) Nem tud arról, hogy a guastallai zsinaton történt a lemondás. Erről még a későbbi forrásaink is hallgatnak. A XIV. századi CR 1100-ra, az ugyanabból a századból való L 1105-re, PA (f 1327) 1112-re, C (f 1437) 1115-re és XV. századi A ésS 1167-re teszi a lemondást. E számok semmikép sem kedveznek az 1106. évi guastallai zsinatnak; késői eredetük pedig és nagy változatuk azt bizonyítja, nem tudják, hogy II. Paschalis uralkodása alatt melyik évben mondott le a magyar király az invesztitúráról.3

Ezek után méltán kérdezhetjük : miként került a magyar köztudatba az, hogy Kálmán király a guastallai zsinaton mondott le az invesztitúráról?

Tudomásunk szerint Kollár Ádám Ferenc az első, aki magyar

LEMONDOTT-E KÁLMÁN KIRÁLYUNK AZ INVESZTITÚRÁRÓL? 329

Paschalis, compilatam esse eo comprobatur, quod Martinus mentionem facit antipaparum, epistolae regis Ungariae, depositionis Paschalis, quae omnia in hoc fonte desiderantur.» (MOH. SS. XXII, 391.)

1 Duchesne i. m. XL1 ; Brackmann i. m. 445; É. Amann, Pascal 11, Dictionnaire de théol. cath. XI/II (1932), 2073.

2 Érdekes Florens nyomán Kollár megjegyzése: II. Paschalis alatt lemondott ugyan a magyar király az invesztitúráról, vagyis a gyűrűvel és pásztorbottal való beiktatásról, de nem mondott le a püspökségeknek hflbér- ként való adományozásáról, tehát a püspök személyének kiválasztásáról sem. (Kollár, Historiae dipl. juris patronatus apóst. Hungáriáé regum (1762) 113, 171.)

3 Rajner, aki csak a következő forrásokat ismerte: M, P (PA), C, BoRo és F-et, fölveti a kérdést : miért teszi PA a lemondást 1112-re, C pedig 1115? És arra a megállapításra jut, hogy M-nek tárgyi csoportosítása tévesztette meg őket. Miután M elmondta ugyanis, hogy a magyar király lemondott az invesztitúráról, így folytatja : «Eodem tempore Bernardus habens annos circiter 22 sub Abbate Stephano, qui fuit tercius Abbas in Cistercio, cum sociis 30 Cistercium ingreditur, sed eodem anno Claravalle fundata illic pro abbate mittitur. Márpedig egészen megbízható források szerint . . . clairvaux-i Szent Bemard társaival 1112-ben lépett a cziszterczi apátság kötelékébe, a clairvaux-i apátság pedig 1115-ben alapíttatott, s ugyanakkor nyerte első