Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: XII. Pius pápa legújabb körlevelének jelentősége
XII. PIUS PÁPA LEGÚJABB KÖRLEVELÉNEK JELENTŐSÉGE 313 b) Az erkölcstan, mint a teológia szerves része, mindig tudatában van annak a ténynek, hogy a megszentelt ember nem áll egymagában, valami szent egyedüliségben Isten előtt, hanem épp a megszentelő malaszt és a közvetítő szentségek által beletartozik abba a közösségbe, amelyet Krisztus testének nevezünk. A katolikus erkölcsi rend nem lehet soha individualista beállítású, hanem a iustitia socialis és a caritas socialis (mely nem egyéb, mint a természetfölötti szeretet erénye) legfőbb elvéhez igazodik. Ebből a tényből messzemenő következtetést vonnak le egyes moralisták, s amint Tillmann a Krisztus-követés gondolatára, úgy ezek a Corpus Christi gondolatára építik erkölcstani rendszerüket (Mersch, Morale et Corps mystique, 1937 ; v. ö. Zeiger, Katholische Moraltheologie heute, in Stimmen d. Z. 1938 jun. 152—153). c) Az aszkétikában, mintegy gyújtópontban találkoznak a fent- említett pedagógiai és erkölcstani megfontolások. Az objektív lelkiségnek — e fogalom külön jelentéssel bír a modern liturgikus mozgalomban — az objektív üdvrendhez kell igazodnia. Már pedig az üdvrend középpontjában a Corpus Christi gondolata áll, tehát a szubjektív tökéletesedésnek, mint az üdvrend alanyi megvalósításának, ugyancsak e gondolatban kell kicsúcsosodnia (Jürgensmeier, Der mystische Leib Christi als Grundprinzip der Aszetik6, 1935). 3. A Corpus Christi mysticum problémái egyúttal az egyháztan problémái. Szeretnők ezt az enciklikából vett néhány példán bemutatni. Lehetőleg olyan példákat választunk, amelyek egyúttal a pápai körlevél dogmatikai jelentőségét is kidomborítják. Az Egyház «tökéletes társaság», s mint ilyen : semmiben sem marad el a legtökéletesebb emberi társulatok mögött. Az Egyház azonban egyben több, mint tökéletes társaság. A societas sanda fogalma metafizikai többletet jelent a societas perfecta fogalmával szemben. Ez rögtön nyilvánvalóvá válik, mikor a közösség egységét mérlegeljük. A természet rendjében beszélünk «fizikai» és «morális» egységről (mely utóbbinak egyik válfaja a «jogi személyiség», vagy «jogi egység»). Egészen világos, hogy Krisztus fizikai teste csakis azt az «egységet» jelenti, amely az unió hypostatica révén az Ige személyével egyesült, a földön járt, tanított, szenvedett, meghalt, föltámadott, megdicsőült, fölment a mennyekbe s ott ül az Atya jobbján s lesz eljövendő ítélni az eleveneket és holtakat. Ugyanez a fizikai test van jelen szentségi módon az Eucharisztiában. Vele ellentétben az Egyházat Krisztus misztikus testének nevezzük. A «misztikus» jelzőnek értelmét így magyarázza az enciklika : Non autem una de causa haec vox adhibenda est; quandoquidem per illam sociale Ecclesiae Corpus, cuius Christus Caput est ac moderator, internosci potest a physico eius corpore, quod e Deipara Virgine natum nunc ad Patris dexteram sedet, velisque Eucharisticis delitescit ; ac discerni item potest, quod ob hodiernos errores maioris momenti est, a naturali quovis corpore sive physico, sive, ut aiunt, morali.
