Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben
SZŰZ MÁRIA A KERESZTÉNY VILÁGNÉZETBEN 299 s nem lenne-e a keresztény élet csonka, ha hiányoznék belőle az az idegszál, mely Isten kiválasztottjával köt össze bennünket, vagy ha érzelmi világunk semmiképen sem rezonálna azokra a hangokra, amelyeket maga Isten üt meg a természetes ösztön révén : becsüld meg az értéket. Csak egyet ne feledjünk el : Mária Istenben és Isten erejében győztes. A fölség nem nyomja el, csak felemeli, megdicsőíti azt, ami hatalmi körébe kerül. A másik, amire mindig gondolnunk kell, hogy amicta sole, csak Krisztusban fényes, csak a Kálváriáról árad rá a dicsőség koronája.1 Mibe került Mária győzelme? Krisztust kellett elvállalnia. Tisztában volt ezzel. Megijedt.1 2 Nem annyira a szokatlan angyali jelenéstől, mint annak következményeitől. Isten művei nagyok, de az emberek kicsinyek. Csodáljuk a nagy férfiakat, akik mindent feláldoznak nagy célok, a haza érdekében : hírnevüket, vagyonukat. Csodálkozva állunk meg a Jean d’Arc-ok előtt, akik hivatást vállaltak és látták a végét. De ezek valamiképen mind igazolni tudják magukat, vagy pedig földi haszon és dicsőség származik áldozataikból. De mit szóljunk Mária áldozatához, mikor elvállalta Krisztust? A Szűz hivő lelke átlátta Isten terveit, az angyal megerősítette: Istennél nincs lehetetlenség. De ott vannak az emberek, ott a közvélemény, ott maga a jegyes. Lesz-e ezeknek belátásuk? Felfogják-e Isten terveit? Ez az első gondolat, mely felmerül, amely megrendíti a gondolkodó elmét, kimondhatatlanul nehézzé teszi a döntést. A győzelem, amelyet a protoevangélium előre mondott, itt teljesült be. Mária itt emelkedett a közönséges méretű emberek fölé, itt tűnik fel először, mint mulier amicta sole, a Krisztus győzelmi fényében megjelenő asszony. Krisztus győzelme a megvettetés az emberek előtt, a megalázódás Isten előtt. Krisztusnak győznie kellett. Ezért jött. De először le kellett magát győznie annak, aki a csábítónak áldozatul esett gyöngeség képviselőjeként szerepelt. Ez a képviselő volt Mária. Ha igaz az, amit Szent Tamás mond, hogy az ősszülők vétke a gőg, a magát Istentől függetleníteni akaró törekvés volt,3 akkor azt csak az Isten előtt való föltétien meghajlással lehetett jóvátenni. Átadni magát Isten vezetésének, akaratának, hitben, nem egy személy, hanem az emberiség nevében és érdekében, ez volt az első lépés a megbékülés, a megbocsátás felé. A hitfölötti elégtételt csak Krisztus adhatta meg, de Isten jósága ebben is részt adott a tisztán embernek. Krisztus jóvátételének előfeltétele volt annak a hitben való megalázkodása, aki magára vállalta Krisztusnak olyan anyaságát, amelyet a világ előtt igazolni nem lehet s aminek állításával 1 Ez késztette Szent Tamást, hogy a Mária megszenteléséről akkoriban divatos felfogásokkal szembeszálljon és azokat a Kálváriára való hivatkozással utasítsa vissza. III. 27. 2. 2 Luk. 1. 29. 3 II—II. 163.
