Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
282 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN A jegyzékben képviselve van minden társadalmi réteg, az osztrák rendtartománynak minden nemzetisége, sőt Európának úgyszólván minden népe, ami fényesen bizonyltja, mily széles területeken és mélységben éreztette hatását a jezsuitarend. A magyarországi származású újoncok az ország egész területéről, a királyi szabad részekről, Erdélyből és a Hódoltságból verődtek össze. A magyar elem túlsúlya állandó évről-évre a noviciusok között. A magyar nemzeti öntudat és a magyar nyelv hódítását bizonyítja az a mozzanat, hogy gyakran még olyanok is magyarnak vallották magukat, akik alig, vagy egyáltalán nem beszélték nyelvünket. Ez is azt mutatja, hogy a gyakran nemzetköziséggel vádolt rend a magyar művelődésnek és hazafias érzésnek őszinte ápolója és terjesztője volt. GaUa Ferenc. Görögszertartású magyarság. Kolozsvár, 1942. A «Magyar sors könyve» c. sorozat I. füzete. A 34 oldalra terjedő füzet három kisebb értekezést tartalmaz főképen az erdélyi görögkatolikusság köréből. Az első, «A görögkatolikus magyarság helyzete Erdélyben» címen Papp György hajdudorogi kanonok, karunkon a keleti teológia megbízott előadója írta mély meggyőződéssel. Vészharangot kongatva rámutat katolikus és nemzeti életünk egyik vérző sebére, az erdélyi, elsősorban a csíki görög katolikusság helyzetére. Szembeszáll azzal a célzatos külföldi propagandával, amely még a magyarság körében is elhitette, hogy aki görög katolikus vagy görög keleti, az román vagy rutén, de semmiképen sem magyar. Ez a fondorlatos hamis elv volt alapja az idegen uralom visszarománosítási kísérletének, azonban a székelyfalvak görög katolikus lakosai, a román statisztika bizonysága szerint, mind egy szálig magyar anyanyelvűeknek mondották magukat. A szerző rámutat arra, hogy nem a románok magyarosodtak el, hanem éppen ellenkezőleg, az erdélyi magyarok igen tekintélyes része románosodott el az idők folyamán. Néhány történeti adattal és a hivatalos román köröknek annyira kedves névelemzéssel bizonyítja tételét. A nemzeti és katolikus szempontból egyaránt veszedelmes vérveszteség feltartóztatására a szerző sürgeti, hogy az erdélyi görög katolikus magyarok helyeztessenek a magyar püspökség joghatósága alá, ahonnan Trianon elszakította őket. A második dolgozat «Erdély románsága és az eltűnt magyarság» címen Gerencsér István kegyesrendi tanártól származik és belekapcsolódik az előző dolgozat gondolatmenetébe. A szerző mindenekelőtt felhívja figyelmünket arra a tapasztalati tényre, hogy az erdélyi románság rengeteg magyar népelemet szívott fel évszázados együttlakása folyamán. Erről történeti adatok, családi hagyományok és egyes román vidékek antropológiája tanúskodik. A fajarculati eltéréseken kívül fontos adatokat nyújt a névelemzés, vannak községek, ahol a románok vezetékneve 70—80%-ban magyar vagy magyar eredetű ; ugyancsak erről az elrománosodási folyamatról szólnak az ősi magyar helynevek ma román nyelvterületen, a népnyelvben sűrűn előforduló magyar szavak ; népszokások, népművészet stb. A különféle elemi csapások és politikai dúlások,
