Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
AZ ESCHATOLIKUS ISKOLA EOYHÁZTANA 251 science religieuse, 1927, 317 skk. ; K. Weiss : Exegetisches zur Irrtumslosig- keit und Eschatologie Jesu Christi, Münster, 1916, NtlAbh, V. Bd. 4—5 (230; alapvető); Thibaut, Nouvelle Revue Theologique, 1928, 373 skk.; H. Liese, Verbum Domini, 1932, 321 skk. ; Rosadini : Notae exegeticae, II, Selecta ex Evangeliis et Act. Apóst., Roma, 19352, 188—198: DictThéol- Cath XI, 2388—99; LexThK V, 55—6; VII, 990—992; Pataky Arnold: A kereszténység eredetére vonatkozó újabb elméletek, Budapest, 1936, 10—16, 62—64. A theologia fundamentalis anyagát tárgyaló tankönyv közül főként M. d’Herbigny S. J. : Theologica de Ecclesia, Paris, 1921, 19272, I. n. 45; H. Dieckmann S. J. : De Ecclesia, Freiburg i. Br., 1925, I. n. 108—128 ; Schütz A. : Dogmatika, Budapest, 1937, I, 131—135, II, 242—249 ; T. Zape- lena S. J. : De Ecclesia Christi, Roma, 1940, 2—30. A. M. Vellico O. F. M. : De Ecclesia Christi, Roma, 1940, 72—79, 133—157. A Jézus életét tárgyaló művek közül különösképpen H. Felder O. M. Cap.: Jesus Christus, Paderborn, 1911, I, 207—214 (I3 1923); A. Reatz : Jesus Christus, Freiburg i. Br., 19252/3, 205—220; L. de Grandmaison : Jésus Christ, Paris, 193118, II 280—312, 454—463; A. Meyenberg : Leben- Jesu-Werk, 3. Bd., 1. Teil, Luzern, 1928, 779—1084 ; F. Prat. : Jésus Christ, Paris, 1933, II. 239—256; Tondelli : Gesu Cristo, Torino, 1936, 359—363; R. Guardini : Der Herr, Würzburg, 1938, 655—721 ; Scütz A. : Krisztus, Budapest, 19402, 96, 263—268. Az Isten országáról szóló példabeszédekről L. Főnek : Die Parabeln des Herrn, 19093; Vosté : Parabolae selectae Domini Nostri Jesu Christi, Roma, 19332; D. Buzy : Les paraboles, in: Verbum Salutis, Paris, 1932. Az eschatologizmus ellen állástfoglaló protestáns művek címeit és irányuk ismertetését Holmström idézett műve tartalmazza. Ezek egy részéről (pl. P. Althaus) áll Wernernek az az ítélete, melyet Holmströmről mond : «Teljes komolysággal azon a véleményen van, hogy lezáró, átfogó kritikát ad Schweitzer elméletéről anélkül, hogy konkrét, exegetikai-történeti részletek tárgyalásába bocsátkoznék . . . Felelnie kellene neki, hogy mit jelentett Jézus számára a késői zsidó apokaliptika. Azonban a dogmatikus Holmström azt hiszi, ezt a kérdést elintézheti oly kijelentésekkel, melyek arról szólnak, hogy mit jelent a késő-zsidó apokaliptika eschatológiája neki magának» (Werner : i. m. 40.). Ezért Werner főként csak három művet tart érdemesnek arra, hogy elmélete megalapozása közben róluk megemlékezzék : H. D. Wendland : Die Eschatologie des Reiches Gottes bei Jesu, Gütersloh, 1931 ; G. Gloege : Reich Gottes und Kirche im Neuen Testament, Gütersloh, 1929 ; R. Otto : Reich Gottes und Menschensohn, München, 1934 (Beck, VII, 348, 19402). 3. Otto műve ugyan a jelenvaló Isten-ország tételét képviseli, azonban Werner megelégedéssel állapítja meg róla, hogy Jézus tanítását a Henochr apokalipszis típusába tartozónak vallja. (Werner : i. m. 51.) Tehertétele még Otto könyvének, hogy a jézusi Isten-ország képzetét a Henoch-könyvek közvetítésével iráni befolyás alatt állónak látja (Otto : i. m. 9. skk.). Otto kon
